Omorikafenyő

(növ., Pinus vagy Picea Omorika Panc), csak 1876 óta Szerbiából, Boszniából Montenegróból, meg a Rhodope hegységből ismeretes különös fenyő; Európában egész árván szakadt, közelebb való rokona nincs. A Pinus orientalis L. rokona, tűje lapos és nem a visszája fehérlő, mint a fésüs fenyőnek, hanem a felszine. Karcsu termetü, magas fa, gallya csaknem örves 1/2- 1 1/2 m hosszu, tehát a koronája karcsu, meglehetős laza az alsóbb gallyak lecsüngenek, de a csúcsa ivalakuan fölfelé görbül, hajtása mirigyszőrös. Levele egyenként van az ágon, de szárazon a herbariumban épp ugy lehull, mint a jegenyefenyőé. Toboza a rozmaringfenyőéhez hasonlítható, de nagyobb, 4-6 cm hosszu. Fája kemény, használni kezdik. V. ö. Borbás, Abies vagy Picea Omorika (Erdészeti Lapok 1887. 661-62); és Wettstein Die Omorikafichte (Bécs 1891).

Forrás: Pallas Nagylexikon