Önfertőzés
(onania, masturbatio), a nemi kéjérzés természetellenes
kiváltása a legkülönfélébb fogások által. Előfordul mind a két nemnél egyaránt
és pedig különösen a nemi inger ébredésének idejében, a fanosodás korában.
Ritkább esetekben gyermekek is űzik az Ö.-t, rendesen azonban vagy felnőttek
által kezdeményezve, vagy pedig más gyermekek példája után indulva. Az Ö. az
inger és kéjérzés majdnem szakadatlan táplálkozása és ébren tartása, valamint
az ennek folytán gyakori magömlések következtében a szervezetet gyöngíti és az
idegrendszert nagy izgatottságban tartja. Az Ö. kihatását az egész szervezetre
azonban még ma is igen tulzott módon és az okozatos kapcsolat helytelen
alkalmazásával szokták tárgyalni. A fanosodás korában oly gyakori ideg- és
elmebajokat leggyakrabban az Ö. rovására irják, pedig éppen megfordítva áll a
dolog, t. i. a fanosodási ideg- és elmebajok egyik tünette az Ö., nem pedig
azoknak oka. Mindamellett a serdülőket meg kell óvni az Ö.-től, mint olyan
szenvedélytől, mely a szervezetet kétségtelenül gyöngíti, az állandó inger
által a rendes munkától elvonja, szórakozottakká teszi a fiatalokat és
magatartásukat, hangulatukat káros módon befolyásolja. Különös figyelmet kiván
az, hogy a gyermek illetőleg serdülő rossz példa által (cselédek
kezdeményezése!) ne vitessék az Ö.-re. Minden orvosi és lokális kezelés több
kárt okozhat, mint hasznot, mert az önfertőző figyelmét a legnagyobb mértékben
éppen oda irányítja, ahonnan azt elterelni volna feladata. Az Ö.
megszüntetésére csak egy alkalmas mód van és ez a legmesszebb menő felügyelet.
Amennyiben pedig az Ö. valamely fejlődő elme- vagy idegbajnak egyik tünete, az
alapbaj helyes kezelése foganatosítandó.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|