Öngyilkosság
(suicidium), a régibb elmélet bűntettnek tekintette:
kisérletét büntetéssel sujtották, az öngyilkos hulláját hóhér által égettették
el. A modern elmélet abból az alapelvből indulva ki, hogy önmaga ellen -
jogsértés hiányában - bűntettet elkövetni nem lehet, az Ö. kisérletét nem
bünteti. Büntetőpolitikai fontos okok is szólanak az Ö. büntelensége mellett.
Ha az Ö. sikerül, a bekövetkezett halál büntetlenséget biztosít; ha az önmaga
ellen intézett merénylet nem sikerül, a cselekményre megállapított büntetés a
merénylet ismétlésére indíthat. E döntő érvek mellett felesleges az Ö.
büntetlenségét azzal is indokolni, hogy az Ö. pillanatában a tettes rendszerint
beszámíthatatlan állaptoban van s igy a büntetlenség mellett a beszámíthatatlan
állapot meg nem cáfolható vélelme harcol. Kivételt csak az angol törvényhozás
tesz, amely körülmények között másnak megölése gyilkosságot tenne. A gyakorlat
azonban Angliában is büntetlenséget biztosít az Ö.-nak, mert azt rendesen oly
körülmények között - jelesül erős felindulásban - tekintik elkövetettnek, amely
körülmények között másnak megölése nem gyilkosságot (murder), hanem egyszerü
emberölést (manslaughter) alkot. Manslaughtert pedig önmaga ellen elkövetni nem
lehet. Az Ö. bűntelensége azonban nam vonja maga után azoknak bűntelenségét is,
akik a) valakit az Ö.-ra reábirtak, vagy b) másnak Ö.-át szándékosan
előmozdították, jelesül az által, hogy neki erre a célra tudva eszközöket v.
szereket szolgáltattak. Ez a cselekmény nem büntethető ugyan részesség címén,
mert miután a főcselekmény nem büntetendő, a büntetendő részesség lehetősége
fogalmilag ki van zárva. A törvényhozások azért ezt a cselekményt mint önálló
büntetendő cselekményt (delictum sui generis) büntetik. Igy a magyar btkv is
283. §-ában. A büntetés 3 évig terjedhető fogház. A gyakorlatban nem éppen
ritka Ö.-oknál, midőn t. i. két vagy több személy közösen elhatározza, hogy
együtt meghalnak s tervöket végrehajtják, az esetleg tulélőnek büntethetősége
attól függ, bizonyítható-e ellene a közös elhatározáson felül a btkv 283. §-ába
ütköző magatartás. Ellenkező esetben társának v. társainak Ö.-áért büntetőjogi
felelősségre nem vonható. Másnak Ö.-áért való büntetőjogi felelősségnek külön
esete az u. n. amerikai párbaj (l. o.).
Ö. egyházi tekintetben. Az öngyilkost minden kat. erkölcstan
a legszigorubban elitéli s az egyházból kizártnak tekinti, néha az eltemetsét
megtagadja. Az öngyilkosok ily büntetését legelőször a II. orleansi zsinat
rendelte el 533., szigoruan megtiltván, hogy azokról az imákban megemlékezzenek.
Ugyanigy rendelkezett a II. bragai zsinat 563. Az auxerrei zsinat 578. az
öngyilkosok eme büntetését újolag elrendelte. A XVI. toledói zsinat az
öngyilkossági kisérletet is két havi kiközösítéssel sujtotta. Hazánkban az
1858-iki tartományi zsinat az öngyilkosokra szabott büntetések végrehajtását
sürgeti s kivételt csak ott tesz, ahol az öngyilkos beszámíthatatlan állapota
kétségtelen. A zsinatok által kijelölt elveket keretébe fogadta az egyházjog
is. L. még Morálstatisztika.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|