Ónodi országgyülés
a magyarországi rendeknek az a gyülése, melyet 1707 máj.
31-től jun. 22-ig a borsodvármegyei Ónod vára közelében, a körömi fensíkon
tartottak, II. Rákóczi Ferenc fejedelem jelenlétében. A viharos lefolyásu
gyülés egybehivása császáriakkal folytatott békealkudozások meghiusulása
szolgál okul, s már az első tárgy, a hadi segély kérdése is, heves vitára
vezetett. A kongó pénz (libertás) ügyének tárgalása közben jun. 6. Bercsényi
szóba hozta Turóc vármegyének (1707 jan. 31.) körlevelét, melyben a vármegyéket
arra szólította föl, hogy összefogva vessenek véget a belháborunak, melyet
egyesek magánérdekekből szítanak. Rákóczi fölszólította Turóc vármegye jelen
volt követeit, Rakovszky Menyhértet (ki a körlevelet fogalmazta) és Okolicsányi
Kristófot: bizonyítsák be, hogy a beszedett adót a saját és nem a haza céljaira
fordította. A vita hevében Bercsényi kardot rántott, s annak fokával Rakovszky
vállára csapott, Károlyi Sándor pedig a kardja élével ejtett rajta súlyos
sebet. A turóci követek szaladni kezdtek, de Rakovzskyt nyomban összevagdalták,
s meztelen holttestét kivetették a mezőre; a több sebből vérző Okolicsányit a
fejedelem francia katonái elfogták, s harmadnapon, a gyülés itéletéből, előbb
tüzes vassal kínozták meg, aztán fejét vették. A gyülés legfontosabb napja jun.
13. volt, mikor maga Rákoczi azt a propoziciót tette, hogy a rendek az ország
romlására törő ausztriai ház uralmát megszüntnek nyilvánítsák s I. József magyar
királyságáról abrenunciációt tegyenek. Ekkor mondta Bercsényi gróf gyujtó
beszédét, mely az emlékezetes «Eb ura a fakó!» kiáltással végződött, mire a
rendek törvénybe iktatták az elszakadást Ausztriától. Az I. Józsefhez hű maradt
magyarok nevében a nádor, Esterházy Pál herceg, 1707 jul. 29. tiltakozott az Ó.
végzései ellen, s aug 29.-iki, a külföldi államokhoz intézett kiáltványában
szintén semmiseknek jelentette ki azokat.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|