Ónöntészet

Az ónt leginkább fémformákba öntik, legjobbak a réz s azután az öntöttvas minták, melyek ugy vannak szerkesztve, hogy könnyen összerakhatók és szétszedhetők. Hogy az ón ne tapadjon a forma felszinére, befüstölik vagy bevonják kréta-, agyag- stb. mázzal. Divatos a hézagöntés is (l. o.). Az ónöntő kerüli a bonyolult alakok egy darabból való öntését; inkább több részből önti azokat és ezután összeforrasztja az egyes részeket. Öntenek még gipszbe, palába és homokba is. Az Ó.-nek manapság igen alárendelt jelentősége van, virágzásának ideje a renaissance-korra esik, midőn az u. n. «kannegieszerek» több remekművel gazdagították a műipart. A francia és német mesterektől sok remekmunkát őriznek az egyes muzeumok.

Forrás: Pallas Nagylexikon