Ónoxid

az ónnak két oxidját ismerjük. l. Sztannooxid (ónoxdul SnO, barnafekete por, amelyet legegyszerübben ugy készíthetünk, hogy sztannohidroxidot széndioxid-áramban hevítünk. Igen gyenge bázis, savakkal, könnyen elbomló sókká alakul át. A levegőn hevítve sztannioxiddá ég el. A sztannooxidnak megfelelő sztannohidroxid Sn (OH)₂ mint fehér csapadék válik le, ha sztannoklorid-oldatot nátriumkarbonát-oldattal elegyítünk. 2. Sztannioxid (óndioxid), a természetben mint kassziterit (l. Ónkő) található. E vegyület az ónnak levegőn való hevítésekor képződik (ónhamu). Legegyszerübben a metaónsavnak hevítése révén állítható elő. Fehér amorf por, mely sósavgáz-áramban hevítve vagy boraxszal összeolvasztva kritályossá válik. A sztannioxid savképző oxid, ezért a savak nem támadják meg, de nátrium- v. káliumhidroxiddal összeolvaszva nátrium- illetve káliumsztannát képződik belőle.

Forrás: Pallas Nagylexikon