Ónoxid
az ónnak két oxidját ismerjük. l. Sztannooxid (ónoxdul SnO,
barnafekete por, amelyet legegyszerübben ugy készíthetünk, hogy
sztannohidroxidot széndioxid-áramban hevítünk. Igen gyenge bázis, savakkal,
könnyen elbomló sókká alakul át. A levegőn hevítve sztannioxiddá ég el. A
sztannooxidnak megfelelő sztannohidroxid Sn (OH)2 mint fehér
csapadék válik le, ha sztannoklorid-oldatot nátriumkarbonát-oldattal
elegyítünk. 2. Sztannioxid (óndioxid), a természetben mint kassziterit (l.
Ónkő) található. E vegyület az ónnak levegőn való hevítésekor képződik
(ónhamu). Legegyszerübben a metaónsavnak hevítése révén állítható elő. Fehér
amorf por, mely sósavgáz-áramban hevítve vagy boraxszal összeolvasztva
kritályossá válik. A sztannioxid savképző oxid, ezért a savak nem támadják meg,
de nátrium- v. káliumhidroxiddal összeolvaszva nátrium- illetve káliumsztannát
képződik belőle.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|