Operatio

(lat.) a.m. cselekvés, működés. O.-nak nevezik a katonaságnál mindama nagyobb szabásu hadi mozdulatokat és küzdelmeket, amelyek a hadi cél elérése végett hajtatnak végre. Összeségük alkotja a hadjáratot. Az O.-t a manöverrel nem szabad összetéveszteni, mert az utóbbi csupa menetek kombinálásából áll, az előbbi pedig menetekből, szünetekből és harcból. Az a tér, ahonnan az O. kiindul, O.-alapnak; az a tárgy, amely ellen irányul, az O. tárgyának; azok az utak, amelyek az alaptól az O. tárgyához vezetnek, O.-vonalaknak neveztetnek. Ott, ahol e vonalaka tárggyal érintkeznek, van az O.-szöglet. Az a vonal, amelyet a müködő csapatok élei alkotnak, O.-arcnak; az a tér, ahol az O. történik, O.-térnek, vagy az O. zónájának; az a terv, amely szerint végrehajtatik, O.-tervnek neveztetik. Az O.-val összefüggésben levő, fentebb elősorolt fogalmak kifejezésére magyarul a következő szavak szolgálnak; működési alap, működési tárgy, működési vonal, működési szöglet, működési arcvonal, működési tér, működési zóna stb. - O. az orvostanban, l. Műtétel.

Forrás: Pallas Nagylexikon