operon-elmélet
biol
Operátor-elmélet: a génműködések szabályozását magyarázó elképzelés. Kidolgozói, Jacques Lucien Monod és
Francois Jacob francia biokémikusok szerint az élőlények DNS-molekuláiban (nukleinsavak) nemcsak olyan gének
találhatók, amelyek információs tartalma alapján meghatározott seitfehérje épül fel. Az 1961-ben közzétett felfedezésük
nyomán megkülönböztetnek a DNS-molekulában strukturális géneket, amelyek a fehérjeszintézisek információit
tartalmazzák és regulátor géneket, amelyek információs tartalma egy gátló fehérje felépítését irányítja. Ez a gátló fehérje a
DNS egy meghatározott területéhez, az operátor régióhoz kapcsolódik. Az operátor régió után következő strukturális
génekról nem szintetizálódhatnak mRNS-molekulák, nem indul meg a kódolt fehérjék szintézise. Ha valamilyen hatás a
gátló fehérjét leköti, akkor az operátor régió előtt elhelyezkedő indító régióhoz kapcsolódik az RNS-polimeráz enzim, amely
elindítja a strukturális génekről az mRNS-szintézist. A gátló fehérje lekötését végrehajthatja pl. az az anyag is, amelyik a
sejtbe kerül, és a továbbiakban a sejtnek ezt az anyagot fel kell használnia. Pl. a sejtbe lépő tejcukormolekulák először
lekötik a tejcukoroperon (operonindító régió, operátor régió, strukturális gének együttese) gátló fehérjéjét, mire megindul a
tejcukorfelhasználáshoz szükséges enzimek szintézise, egészen addig, amíg az utolsó tejcukormolekula is felhasználásra
kerül. Ezt követően a gátló fehérje újra kapcsolódik az operátor régióhoz, és az információs mechanizmus működése újra
leáll. Az operon-elmélet érvényesülését eddig főleg bakiériumokon bizonyították be, valószínűnek látszik, hogy ilyen és bonyolultabb
szabályozási folyamatok irányítják a magasabb rendű élőlények génműködéseit is.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|