Ópium

(laudanum, meconium, magyarul mákony, Zrinyinél áfium), az álomhozó mák (Papaver somniferum L.) tejnedve, amelyet ugy nyernek, hogy a még éretlen mákfejekbe közvetlen a szirmok lehullása után haránt v. spirális, ritkán függélyes bemetszéseket tesznek, s ezen helyeken kifolyó, a levegőn sárgás-vörössé beszáradó tejnedvet tompa késsel levakarják, kalácsokba gyúrják, ezeket máklevelekbe takargatják vagy papirosba göngyölik (Persia), ného! lósóska (Rumex) magvával vagy összetört mákfejek porával hintik be, árnyékos helyen kiszáritják és zsákokba, majd faládákba csomagolva kereskedésbe bocsátják. Az Ó.-termelést leginkább Kis-Ázsiéban (szmirnai Ó.-kalács), Egyiptomban (tébai kalács), Persiában, Kelet-Indiában és Khinában űzik, amely helyeken az Ó. élvezeti cikk gyanánt is szerepel. A Kis-Ázsia északnyugati részében termelt Ó. Konstantinápolyon, a többi Szmirnán át jut kereskedésbe; Kis-Ázsia évente 400.000 kg.-ot termel, s a szmirnai kivitel körülbelül 200.000 kg.-ot tesz ki, melynek fele Európába, a másik fele Észak-Amerikába és Kelet-Ázsiába jut. Triestbe 1889. 239 métermázsát hoztak. A szmirnai O.-kalács kissé lapított, 2-5 cm. átmérőjü, 60-700 g. súlyu, gondosan máklevelekbe takargatott s rajta még lazán megtapadó rumexmagvak is láthatók (ezek közé van csomagolva); frissen lágyas, ragadós, sárgásbarna, kiszáradva kemény, szemcsés törésü, sötét veresbarna, karcolva sárgásbarna; sajátságos, erősen bóditó szaga és erősen keserü ize van, azonban nem csípős (erjedt kalács). Az egyiptomi O.-kalács régen igen értékes volt, most azonban igen gyakran hamisított, a kisázsiaihoz hasonló, 10 cm. átmérőjü, máklevélbe nem gondosan csavart, rumexmagvak nélküli darabokban jön forgalomba, azonban igen ritkán a mi kereskedésünkbe. Igen elterjedt az Ó.-termelés Persiában, s ez a tartomány valószinüleg az őshazája is; itt használták legelőször élvezeti cikk gyanánt. Itt az Ó.-ot vastag bacillus- vagy négyszögletes téglaalakba gyúrják és papirosba göngyölik, azonban lapos-gömbölyü kalácsokat is szoktak belőle alakítani, mit máklevelekbe göngyölnek, de rumexszel nem hintik be. Az Ó masszája májbarna vagy feketebarna. Gyakran hamisított. Leginkább hazájában használják el. A legóriásibb mérvben Kelet-Indiában termelik az Ó.-ot, ahol az az állam monopoliuma. Bihar és Benares a leggazdagabb Ó.-termő vidékek, hol 1 milliónál több ember foglalkozik kizárólag Ó-termeléssel. A beváltó hivatalok Patnában és Ghazipurban székelnek, s felügyelnek az egész egész máktenyésztésre, Ó.-nyerésre, készítésre stb. A tejnedvet lapos tálakba gyüjtik, melyben több napi állás után egy szilárdabb részre (tulajdonképeni Ó.) és egy sötétbarna folyadékra (passzevak) válik szét. Az elkülönített Ó.-masszát levegőn szárítják, időnkint meggyurogatják s ha állandó súlyra száradt be, zárt agyagkorsókban beszállítják a beváltó hivatalba. A hivatalnokok szigoruan megvizsgálják, azután 15 cm átmérőjű, 1,5 kg. súlyu golyókká alakíttatik a massza, s egy mákvirágszirmokkal kibélelt fémformába nyomják, majd összetört mákfejek porában meghengergetik, levegőn, majd szárítókamrákban kiszárítják és rekeszes ládákba csomagolják. Khinában is nagy lendületet vett az Ó.-termelés és ma már részben kiszorította az indiait. Az itt tárgyalt tartományokon kívül még sok helyen, Algeriában, É.-Amerikában, D.-Afrikában, a hollandi gyarmatokon, sőt Európában is tenyésztenek Ó.-ot, azonban ezen tenyésztések még ugy szólván a kisérletezés korszakát élik és a kereskedésre nézve jelentéktelenek. Az európai Ó. tenyésztése, noha morfintartalmára nézve nem áll a keletiek mögött, a munkaerő drágasága miatt nem fizeti ki magát, s igy a versenyt a Kelettel nem állhatja ki. Makedoniában és Bulgáriában még a legjelentékenyebb az európai Ó.-termelés.

Az Ó. kémiailag igen érdekes növényi termék. Tartalmaz mintegy 16-17 nitrogéntartalmu, bázikus természetü, alkaloid anyagot, melyek között jelentékeny tulsúlyban van a morfin, ezután következnek a narkotin, kodein, narcein, thebain, papaverin, kriptopin, laudanin, laudanosin, protopin stb.; ezeken kivül tartalmaz három lényegmentes, jegesedő testet és egy savat, a mekonsavat, melyhez a fent említett alkaloidák kötve vannak. Az Ó.-kalács értéke morfintartalmától függ, s ez igen változó szokott lenni; találtak már 23%-ot is, de van morfin nélkül is Ó. (rossz). A rendes százalékos morfintartalom 12-13%; a mi gyógyszerkönyvünk szerint a szmirnai Ó.- kalács a hivatalos és annak legkevesebb 10% morfint kell tartalmaznia. Az indiai, khinai Ó. morfinban igen szegény (1,5, ritkán 8%). A kisázsiai Ó. narkotintartalma 1,3-7,5% közt ingadozik, kodein ¹/₅-²/₅%, thebain, papaverin 1%, narcein ¹/₁₀-⁷/₁₀%, mekonsav 2,5-5,5%. Ezek az anyagok az Ó.-kalácsnak legjobb esetben 25%-át teszik ki, a többi része növényi anyagokból áll: nyák, pektin, fehérje, kaucsuk, viasz, szinanyag, illatos anyag s a mákfejek szövettörmelékeiből. Hamuja 3-5%-ot tesz ki, s 8%-ot ne haladjon meg. Viztartalma 9-14%. Vizzel kivonható (kioldható) rész (ebben a morfin is benne van) 55-66%.

Az Ó. hamisításai. Alakult szerves elemeknek, az említett mák-felhámrészleteken kivül, nem szabad benne lenni, mint p. keményítőszemcséknek, fügemagnak, mákmagnak stb.; ezek vagy górcsővel vagy szabad szemmel is felismerhetők. Szokták mézzel, lekvárral, tragantgumival és gummi arabicummal is hamisítani. Homok, serét és kavicsok közbekeverése is gyakori a súlyosbítás végett. A nedves, vizzel súlyosított vagy a belsejében megromlott, penészes és csípős ízü Ó.-mal is gyakran találkozunk. Igen fontos a morfintartalom mennyiségi meghatározása, amelyre több kémiai mód van, de egyik sem általánosan elfogadott. (V.ö. Magyar Gyógyszerk. 2. kiadását.)

A nálunk hivatalos Ó.-készítmények a következők: Opium purum vagy laudanum purum, porrá tört O.-kalács. Egyszeri legnagyobb adagja 0,15, egy napra 0,5. Extractum opii, dextrinnel beszárított vizes kivonat, vörösbarna szinü, keserü ízü; egyszeri legnagyobb adagja 0,05, egy napra 0,3. Tinctura opii crocata, ugyanaz, mint az előbbi, de sáfrány is van benne és aqua cinnamomi, egyszeri legnagyobb adagjuk 0,5 (=10 csepp), egy napra 2,0 (=40 csepp). Pulvis Doweri v. pulv. ipecacuanhac cum opio, áll 1 rész O. purumból, 1 rész ipekakuanha gyökér porából és 8 rész nádcukorból. Egyszeri adagja 1,0, egy napra 4,0. Morphinum purum, a tiszta alkaloid, de ezt nem használják rossz oldhatósága miatt, hanem a Morphinum hydrochloricumot, a sósavas sóját, mely 20 rész hideg vizben oldódik; egyszeri legnagyobb adagja 0,03, egy napra 0,12. Codeinum (l. Kodein), egyszeri legnagyobb adagja 0,05, egy napra 0,2. A többi alkaloidái az Ó.-nak, mint a narcein, papaverin, narkotin nem hivatalosak és nem megbizható hatásuak, s a gyógyászatban ritkán használtatnak.

Az Ó. hatása a benne foglalt alkotórészek hatásából tevődik össze. Az Ó.-alkaloidák hatásukra nézve két csoportba oszthatók: 1. bódítók (morfin, kodein, narkotin, narcein, papaverin [kis adagjukban] stb.); 2. görcsokozók (thebain, laudanin, laudanosin stb.). Természetesen a morfin jelentékeny tulsúlyban lévén jelen az Ó.-ban, ennek hatása is a morfinhoz fog legközelebb állani, azonban némileg mégis módosul. Igy p. az Ó.-nak általánosan bódító hatása nem olyan intenziv és nem olyan gyors, mint a morfinok, sőt a görcsokozó mérgek iránt igen érzékeny állatok, mint p. a békák, a bőrük alá fecskendezett Ó.-tól rendkivül fokozott reflex ingerlékenységbe, sőt reflex görcsökbe esnek. Mig az általános hatásban a morbin, addig a bélhuzamra való fájdalom és mozgáscsillapító hatásban az Ó. jár elől. Ennek a magyarázatát még nem tudjuk helyesen megadni, talán az Ó. rosszabb felszívódási viszonyai, s igy a belekben való huzamosabb időzése, talán a mellékalkaloidák (papaverin) közrejátszása teszik szülő okát. Alkalmazzák az Ó.-ot és készítményeit főleg a bélfájdalmak és tulságos bélmozgások (kólika) megszüntetésére, ha ugyan kiürítendő anyagok nincsenek a bélben. Hashártya, vagy súlyos bélgyuladás esetén a nyugalom elérésére. Idült ólommérgezésnél a belek reflex görcsének (ólom-kólika) megszüntetésére, ami ez esetben a székelést is megkönnyíti; ezen bajnál az Ó. nagy adagjai javaltak. Az Ó. szokványos használata, vagy éppen élvezete idült mérgezést okoz, ami sokban hasonlít a morfinizmushoz (l. o.), s végül elmebántalommá fejlődhetik. Kis-Ázsiában, Persiában, Egyiptomban, Indiában, sőt újabban É.-Amerikában (khinai munkások) is el van terjedve az Ó.-élvezet, melynek azonban a legjobb és legnagyobb fészke a nagy khinai birodalom, hol az opiofágok és Ó.-füstölők száma milliókra megy. Az ilyeneknek az Ó. életszükségletté válik, s nélkülözni nem bírják, s a szenvedély által megkapatva, rohamosan esnek lefelé a lejtőn a testi egészség aláásásával, a szellemi erők fokozatos gyengülésével, a demenciáig. (butaság).

Forrás: Pallas Nagylexikon