Opolzer

1. János, cseh orvos, szül. Gratzenben (Budweis) 1808 aug. 3., megh. Bécsben 1871 ápr. 16. Prágában tanult, hol előbb gyakorló orvos volt, majd 1841-48. a klinikán tanár és a prágai kórház főorvosa lett; ekkor a lipcsei Jakab-kórház igazgatója s az ottani klinikán a terapia és patologia tanára lett, de már 1850. a bécsi főiskolához hivták meg. Nagy hirre jutott mint orvos és mint sebész is; sokat irt a prágai Vierteljahrschrift für praktische Heilkunde és a Wiener mediz. Wochenschrift c. folyóiratokba. Önálló művei: O.-s Vorlesungen über specielle Pathologia u. Therapie (kiadta Stofella, Erlangen 1866-72); O.- Vorlesungen über die Krankheiten des Herzens u. der Gefässe (kiadta u. az, u. o. 1867): O.-s Vorlesungen über die Krankheiten der Mundhöhle, der Speicheldrüsen, des Rachens u. der Speiseröhre (kiadta u. az, u. o. 1872).

2. O. Tivadar lovag, német csillagász, a hires patologus fia, szül. Prágában 1841 okt. 26., megh. Bécsben 1886 dec. 26. Atyja kivánságára az orvosi tudományokat tanulta, de e mellett az exakt tudományok irányt való hajlama s határozott tehetsége folytán matematikával s asztronomiával is foglalkozott. 1864. elnyerte az orvos-doktori oklevelet s azután anyjának segítségével magánobszervatoriumot alapíthatott, mire gészen e tudománynak szentelte életét. 1866. a bécsi egyetemen az asztronomia magántanára, 1870. rendkivüli, 1875. rendes tanára lett. Első dolgozatai megfigyeléseken kivül a bolygók s üstökösök pálya-meghatározásaira vonatkoztak; öszefoglaló erdményük Lehrbuch zur Bahnbestimmung der Kometen und Pianeten (Lipcse 1870-80, I. köt. 2. kiad. 1882) címü nagy kétkötetes munkája, mely óriási elterjedésnek örvend. Számos új kutatást s módszert tartalmaz s különösen a számoló csillagászra nézve nélkülözhetetlen. Több százra rugó dolgozatai között különösen Syzigientafeln für den Mond (Lipcse 1881) és Tafeln zur Berechnung der Mondfinsternisse (Bécs 1883) fontosak, melyek legnagyobb munkáját, a Canon der Finsternisse (Bécs 1887) készítették elő. Ez a Denkschriften der kais. Akad. d. Wissensch. 52-ik kötetét tölti be és kr. e. 1208-tól kr. u. 2163-ig az összes, számra nézve 800O nap- és 5200 holdfogyatkozást tartalmazza és a legnagyobb és legterjedelmesebb számolási munkák egyike, melyet ember valaha végezett. Nélkülözhetetlen segédkönyve ugy a csillagásznak, mint különösen a történetirónak. A háborgási elméletben számot tevő Entwurf einer Mondtheorie (Bécs 1886) csak kezdetét jelzi nagyszabásu tanulmányának a Hold elméletére vonatkozólag. 1872-76. az európai fokmérés számára az Ausztriában szükséges csillagászati műveleteket vezette, de e nemzetközi vállalatban azontúl is vezérszerepet játszott. Nem csillagászati dolgozatai is feltünést keltettek, igy különösen a bécsi csillagdán eszközölt nehézségi mérése s a normális hangvilla rezgés-szánmának megállapítására kigondolt geniális módszere.

Forrás: Pallas Nagylexikon