Orákulum
(lat.), jóslóhely; az ókorban 1. olyan hely, ahol az istenek
különösen hajlandók voltak akaratukat a halandókkal közölni; 2. az általuk
sugallt és a papok által a hivőknek kiadott jóslat maga. Az egész eljárás az
ókori mantikának (l. o.) egyik kiváló ága volt, a jóslóhelyek egyes istenségek
nevével és hirével együtt gyarapodtak és hanyatlottak. Első helyen említendő
Zeus isten három O.-a, a dodonai, a libiai (Jupiteer Ammoné) és az olimpiai;
bár mindezeken tultett Apollo O.-a Delfinben. A jóslatot papok (Delfiben papnő,
a Pythia) közvetítették, akik előzetesen extatikus állapotba hozták magukat. A
jóslás módjára nézve meg kell különböztetnünk az álomfejtést, amikor a jóslatot
kérők valamely istennek templomában aludtak és álmuknak döntő jelentőséget
tulajdonítottak (l. Incubatio), továbbá a szóbeli O.-ot, ahol a jóslatot
határozott kérdésre való feleletnek szövegezték (rendszerint hexameterben). A
szóbeli O.-ok leghiresebbje a delfii volt, de kitünt klaroszi Apollóé Kolofon
mellett és a didymaei Apollóé Miletosz közelében. Az O.-ok harmadik módja a
jelképes jóslás, aminő volt az olimpiai (az áldozati állatok beleiből), a
dodonai (a szent tölgyfa lombjainak suttogásából, a csermely folyásából és
ércedények hangjából) és a deloszi (a babérfa lombjának mozdulataiból). Amig az
O.-ok művelt és hazafias papi osztálynak kezében voltak, jelentékeny politikai
és társadalmi tényezőt alkottak; ám az erkölcsök hanyatlásával olcsó politikai
eszköz lett belőlük, mely az idők folyamában teljesen elveszítette
jelentőségét. V. ö. Stengel, Die griechischen Kultusalterthümer (az Iwan
Müller-féle Handbuch V. kötetében) 44-51. fejezet.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|