Orange-páholyok
így nevezték ama politikai egyesületeket, melyeket az
Irországban élő angol protestánsok a nemzeti katolikus párt ellensúlyozására
alakítottak. Maga az orangisták-féle elnevezés 1690. keletkezett, amidőn
Oraniai (III.) Vilmos protestáns hiveit illették ezzel a névvel. Az első O.
szervezkedése 1795 szept. 21. történt, mire 1798. a legelőkelőbb protestánsok
magok a királyi hercegek közreműködésével az irországi nagy páholyt
alakították, hogy a protestáns hannoveri uralkodó család és Anglia hatalmát a
szigeten biztosítsák. Midőn 1800. Nagy-Britannia és Irország unióját
kimondották, az O. tagjai a legfontosabb állami és községi hivatalokba
fészkelték be magokat és magában Angolországban is nyitottak hasonló irányu
pályohokat (igy 1808. Manchesterben, mely páholyt 1821. Londonba helyezték át.)
O"Connell (l. o.) fellépésével elkeseredett harc fejlődött ki a katolikus és
protestáns párt között, mig végre a katolikusok emancipációja (1829) megtörte
az O. hatalmát. A whig-minisztérium föloszlatta az egyesületet (1832), mely
azonban a whig-kormány bukása után 1834 nov. új életre ébredett. De midőn a
whig-párt, Wellington bukása után, újra kormányra jutott, a parlament 1836.
Hume indítványára vizsgálatot indított az O. ellen, amely az egyesületnek az
államra való veszedelmes törekvéseit kiderítette; mire Cumberland herceg, az O.
akkori főmestere, valamennyi páholyt föloszlatta. Jóllehet, hogy az O. régi
szervezete megszünt, orangista demonstrációk az utolsó évtizedek folyamában is
eléggé gyakran fordultak elő és itt-ott véres összeütközésekre szolgáltattak
alkalmat. A Gladstone által napi rendre kitűzött Home-rule az orangista
mozgalmat is megint felelevenítette.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|