Oratio recta és oratio obliqua
(lat.) a. m. egyenes idézet és nem egyenes idézet (függő
beszéd); az előbbi az a beszédmód, mikor valakinek szavait szóról szóra
idézzük, úgy amint ő mondta, tehát meghagyva benne az első (és második)
személyt is (p. Krisztus mondta: «Én veletek vagyok a világ végezetéig»); az
utóbbi pedig akkor keletkezik, ha valakinek szavait csak tartalma szerint
idézzük (p. Krisztus azt mondta, hogy ő apostolaival lesz stb.). Az utóbbi
esetben az idézet tárgyi mellékmondat alakját ölti fel, illetőleg némely
nyelvben (p. a latinban) az accusativus cum infinitivo szerkezetét, ha az
idézett mondat jelentő. Az oratio obliquában csak harmadik személy van.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|