Orbánc

(erysipelas), a bőrnek kisebb-nagyobb felületére kiterjedő, legtöbbnyire az arcon és sebek közelében fellépő, és tovaterjedő, a bőr élénk pirjával, emelkedett hőfokával és duzzadással járó, többnyire láztól kisrét fájdalmas lob, amelyről ma már - különösen Fehleisen munkái óta - biztosan tudjuk, hogy bakteriumok, sztreptokokkuszok okozzák. A betegség kifejlődését, mint a legtöbb heveny fertőző kütegét, bizonyos tünetek előzik meg. A beteg heves fejfájásról, rosszullétről, bágyadtságról, étvágytalanságról panaszkodik; rendesen ¹/₂-1 nappal a bőrtünetek kifejlődése előtt rázó hideg, azután magas remittáló lázak lépnek fel. Azon a helyen, ahol az első bőrtünetek fellépnek, rendesen lehet valamely bőrlehorzsolást, felhámtól megfosztott helyet találni, amelyen a bakteriumok bevándoroltak; ha ilyen magán a bőrön nincsen, ugy rendesen ki lehet mutatni (a fejen és annak szomszédságában fellépő (O.-oknál) a száj- vagy orrüregben valamely sebzést, amelyen az infekció történt, sőt fel kell venni, hogy ez a száj-, orr- és garatür, különösen a mandolák nyálkahártyáján keresztül is megtörténhetik. Azon a helyen, ahol az első tünetek mutatkoznak, a bőr csakhamar duzzadt, piros és fájdalmas lesz; ezen tünetek az esetek szerint többé-kevésbbé gyorsan, és nagy, vagy kevésbé nagy bőrfelületre terjednek ki; a fájdalmasság és feszülés érzés növekszik; a láz magas foku, az esti hőingadozások 39-41° között váltakoznak; álmatlanság, fejfájás, esetleg deliriumok súlyos megbetegedés képét nyujtják. Az esetek súlyossága szerint ez az állapot pár naptól esetleg 10-14 napig is eltarthat, amidőn a helyi tünetek alább hagynak a lobos beszűrődés csökken, a bőr élénk vörös szine eltünik, vörösbarna, majd barnába megy át, az epidermis kisebb-nagyobb lemezek alakjában lekorpázik, a közérzet javul és végre teljes gyógyulás áll be. Ez a normális lefolyás természetesen nagy foku ingadozásoknak van alávetve. Lehet a bántalom oly csekély foku, hogy a helybeli tünetek alig érdemelnek említést, a közérzet pedig egyáltalában nincs megzavarva; megfordítva lehetnek a helybeli tünetek igen nagy fokuak, a lobos beszürődés oly fokot érhet el, hogy a felhám az alatta meggyülemlő savó által kisebb-nagyobb hólyagok alakjában felemeltetik (E. ballosum), sőt az egész bőrfelület elhalása is következhetik be (E. gangaenosum). Ennek megfelelőleg természetesen az általános tünetek is súlyosabbak. Sokszor előfordul az is, hogy az O. nem marad egy helyre szorítkozva, habnem az egyik oldalon gyógyul, mig a másikon tovább terjed, vándorol (E. migrans), ugy hogy esetleg az egész testet ellepheti; ezen alak különösen gyenge, kachektikus egyéneknél, gyermekek és aggoknál fordul elő. Az O.-cal nem tévesztendő össze az u. n. pseudoerysipelas vagyis a bőrnek és a bőr alatti kötszövetnek diffuz gennyedő, flegmonózus lobja, amely szintén sztreptokokkuszok által okoztatik.

Az O. kórjóslata általában jó, a betegség legtöbbnyire gyógyulásal végződik; mind a mellett a bántalom többször igen súlyos jellegü és különösen gyenge kachektikus egyéneknél, iszákosoknál vagy más idült bajban szenvedőknél, gyermekeknél, aggoknál nem ritkán halálhoz is vezet. Különösen veszedelmessé válhat az O. szövődményeinél fogva; a belső szervekben, különösen a savós hártyákon (mellhártya, agyburok, szivburok) az O. folyamán különösen súlyosabb esetekben áttéti gócok keletkezhetnek, amidőn a betegség prognozisa természetesen a lehető legrosszabb. Az eddigi statisztikák szerint a halandóság átlaga O.-nál körülbelül 5%-ot tesz ki. Gyógykezelése nem tartozik a könnyü feladatok közé, mert nincs oly szer v. eljárás, amelynek segélyével az O.-os lob tovább terjedését megakadályozni képesek lennénk; miután azonban az O. fertőző betegség és mint említők a fertőzési gócot a legtöbb esetben ki lehet mutatni, a gyógykezelés legelső és legfontosabb feladata azt ártalmatlanná tenni. - O. állatorvosi szempontból, l. Fejorbánc és Sertésorbánc.

Forrás: Pallas Nagylexikon