Orbáncfű

(növ., Hypericum L., linka), a róla nevezett család füve, félcserjéje v. cserjéje, 160 fajta leginkább az északi földgomb mérsékelt vidékén és a hegyi régióban terem, hazánkban mintegy 13 faj. Levele épszélü, gyakran mirigyes-pontos, virága többnyire sárga, ágas-bogas, termése sokmagu tok. A H. perforatum L. (csengőfű, csengővirág, 77-liku fű, szentiván-virág, lyukas levelü fű, néhol arannyal versengő fű) egész 6 dm. magas, levele nyeletlen, széles, hosszas tojásdad. Balzsamos illatu, fanyar, keserü, gyántás ízü; verőfényes helyen mindenütt nő, régen babonás fű, szt. Iván éjjelén kell szedni; a boszorkány és kisértet ellen véd, a fiatal bimbójából kinyomott lilapiros lé (szt. Iván vére) varázsló szer, különben pedig orvosságnak használatos. Az O. legtöbb faját kertbe lehet ültetni. Mindegyikben több-kevesebb piros festék van, különösen a virágnak fekete szinü mirigyeiben. Ujjunk közt dörzsölve szépen pirosít. Belőle főzik sebre a szentiván-olajat (oleum Hyperici). Borszesszel kivont festékével a pálinkát szinesítik. Officinális volt a D.-európai H. coris L., a sziciliai és görög H. hircinum L. A nagy virágu, örökzöld, görög H. calycinum L. meg a H. Balearicum L. kedvelt kerti virág. Szép az örökzöld H. oblongifolium Wall. piros ágaival a Himálajáról. A H. androsaemum L., l. Androsaemum.

Forrás: Pallas Nagylexikon