Legyen Ön is szerkesztőnk!
Küldjön be címszót!

Pályázatok

Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Orczy... ----

Magyar Magyar Német Német
Orczy... ----

Címszavak véletlenül



Legújabb kommentek



Címszó:
Tartalom:

Orczy

-család (orczi, báró s nemes). Első ismert őse György, I. Ferdinánd korában élt. Nemzedékről nemzedékre vitéz katonák voltak a családból. Péter a XVII. sz.-ban a törökök elleni harcban hatvan hajduval átmegy a Balaton jegén s elfogja Ibrahim pasát; II. György 1686. Buda ostromában a fehérvári kapunál lábán oly sebet kap, hogy egész életén át sánta maradt. II. István, III. György fia, Eugen herceg alatt Temesvár és Pétervárad ostrománál az élelmezést vezeti s későbben Pero több ezernyi rác lázadó csapatát csillapítja le s ez érdemeiért III. Károly királytól 1719. a jász-kunok kapitányává neveztetik s e hivatalt 22 évig viseli; egyszersmind kir. tanácsosi címet nyer, 1736 jul. 5. bárói rangra emeltetik s a kir. tábla birói székén is ül. Meghalt 1741. Nevezetes, hogy fiatal korában II. Rákóczi Ferenchez annyira hasonlított, hogy a helyett 1701-ben tévedésből el is fogták. E családtag alapította meg az O. bárói család későbbi fényét s gazdagságát. Petrovay Zsuzsánnától született fia I. Lőrinc, a tábornok s költő, kinek fiai I. Jószef és László. I. József fiai: II. József, kinek István nevü fia 1848 dec. 19. Perlasz ostrománál lelt hősi halált; II. Lőrinc aradi főispán; II. László cs. kir. kapitány, kinek Bódog nevü fia (1831-92), a nemzeti szinház intendánsa volt s IV. György cs. kir. kamarás (l. o.). A kitünő család György ősétől kezdve, egész József báróig, a tábornok és költő Lőrinc fiáig egyenes ágon folytattatott, de Lőrinc unokái II. József, II. Lőrinc, László és György már négy külön ágat alapítottak, melyek közül József, László és György ágán még férfiutódok élnek, mig II. Lőrincnek csak nőutódai maradtak.

1. O. Andor báró, a főrendiház örökös jogu tagja, cs. kir. kamarás, O. Béla báró öccse, szül. 1825 jan. 24. A szabadságharcot a pestvármegyei nemzetőri seregben szolgálta s több ütközetben részt vett. Az 1861-iki országgyülés tagja volt, hivatalt sohasem viselt, de a közügyeket hiven szolgálta, nevezetesen a tiszavidéki vasút fejlesztésében működött s igazgató tanácsába is megválasztatott. V. ö. Ország Tükre 1862, 26. sz., arcképpel Marastonitól.

2. O. Béla báró, országbiró, volt miniszter, szül. Budapesten 1822 jan. 22. Tanulmányait ugyanitt a kegyesrendiek iskolájában s az egyetemen végezte s 1836. már 14 éves korában bölcsészeti, 1841. pedig jogi doktor lett s ugyanez évben az ügyvédi vizsgát is letette. Hivatalos közpályája szokott bevezetéséül már 1841. pestvármegyei, 1842. bácsbodrogvármegyei tiszteletbeli aljegyző, 1844-ben Heves vármegyei tiszteletbeli főjegyző, 1846. a magyar királyi helytartó tanácsánál tiszteletbeli titkár volt s az aranykulcsosok sorába lépett és József főherceg nádor a nagy műveltségű fiatal főurat személyes kamarásául alkalmazta. 1848. az országgyülés berekesztése után helytartósági hivatalától megvált s a pestvármegyei nemzetőrcsapattal az ország déli határain kitört szerb mozgalmak fékezésére a Ferenc-csatorna melletti táborba ment. A válságos év végén mint nemzetőri százados vett részt a kassai első ütközetben; a pesti nemzetőri csapat feloszlatása után pedig hazatért pestvármegyei birtokára Újszászra s az abszolutizmus szomoru éveiben részint ott lakott és gazdálkodott, részint a külföldön tett tanulmányi utazásokat, ismereteit s tapasztalásait öregbítve. A nemzeti és megyei élet fellendülése után, 1863. a Pest vármegyében alakult inségsegélyezési bizottmányban vett tevékeny részt, mint a kecskeméti járás albizottságának munkás elnöke. 1865. a megnyilt alkotmányos országgyülésre az abonyi kerület képviselőjévé választott s ennek folyamán a kiegyezést előkészítő s formulázó 67-es nagy bizottmány tagjai közt működött. 1868. Deák Ferenc óhajtására a közös külügyminisztériumban osztályfőnökké neveztetett ki s e kitünő állást, a diplomáciai kiképzésnek iskoláját, a mondott év májusától kezdve Beust gr. és Andrássy Gyula gr. miniszterek alatt 111/2 évig viselte, miközben 1871. valóságos belső titkos tanácsos, 1873. a Szt.-István-rend közép-keresztese, 1881. a vaskorona-rend első osztályu vitéze is lett; ekkor pedig (1879) ő felsége személye melletti miniszterré neveztetett ki. Ez állásától 1890. felmentetvén, nyugalomba vonult s a m. kir. főkamarásmesteri méltóságra hivatván meg, az ország zászlós ura lett s a Szt.-István-rend nagy keresztjét kapta. Ez említett rendjeleken kivül 21 és fél évre terjedő államszolgálatának ideje alatt még egy sor (németországi, olasz, orosz, norvégiai, görög, román, sőt persa, khinai és japáni) külföldi magas rendjellel s a máltai Johannita-rend jelvényével is fel lett díszítve. Végre a megszünt nádori méltóság után második helyen következő s névleg máig is fennálló, bár előbbi munkakörét vesztett országbirói méltóság címének lett viselője s mint ilyen a főrendiház tagja. Tudományos kitüntetés 1886. érte, midőn bölcsészeti doktorrá koszoruztatásának félszázados évfordulója alkalmából díszoklevelet nyert az egyetemtől. Irodalmi működése a Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapban közlött sportcikkekre szorítkozik. Különösen a zenével és festészettel is örömest foglalkozott s 1865. meg is jelent Emlékeim, magyar dalok címü zeneműve. V. ö. Ország Tükre 1862, 2. sz., arcképpel; Magyarország és a Nagyv. 1866, 7. sz. arcképpel.

3. O. József (I.) báró, I. Lőrinc legidősb fia, szül. 1746 szept. 20., megh. 1804 dec. 14. Fiatal korában katonai pályán szolgált, de midőn kapitányságig vitte, arról visszavonult, polgári pályára lépett s nemsokára Békés vármegye főispáni helytartója, cs. kir. kamarás, 1792. pedig Zemplén vármegye főispánja lett s maradt 1798-ig. Toldi szerint, atyja példáját követve, ő is gyakorolta magát a költészetben, de munkáit ki nem nyomatta. ? alkotta Pesten az O.-kertet, melyben most a Ludoviseum palotája áll s hol emléke látható.

4. O. László báró, I. Lőrinc második fia, szül. 1750 ápril. 14., megh. 1807 ápr. 15. utódok nélkül. Abaúj vmegye főispáni székén ült atyja helyében, alkincstárnok, cs. kir. kamarás s belső titkos tanácsos volt. Az O.-kert név alatt ma is ismeretes parkot Pest városának ajándékozta. V. ö. Verein. Ofner u. Pesther Ztg. 1707, 32.; Hazai Tudós. 1807, I. 33.

5. O. Lőrinc (I.), szül. 1718 aug. 9., megh. Pesten 1789 jul. 21. A leggondosabb nevelésben részesült. Midőn Mária Terézia trónra lépve, hét oldalról megtámadtatott trónkövetelő ellenségeitől: O. is 1741. ama nemes magyar ifjak sorába lépett, kik önként gyülekeztek királynéjuk védelmére s részt vett az örökösödési s hétéves háborúban; kitüntette magát Drezdánál, s Berlinben volt Hadik gróffal és Beleznai tábornokkal, benső barátjával. Áldozatkészsége további jeléül 1756. jászkun és hajdu legényekből saját költségén lovas ezredet állított és szervezett, mivel a királynő figyelmét s hálaérzetét még inkább magára vonta. A béke megkötése után tábornoki ranggal lépett ki a hadseregből. 1764 óta polgári hivatalokban szolgálta hazáját, előbb mint Abaúj vármegye főispáni helytartója, majd mint főispánja 1784-ig, miközben a Szt.-István-rend középkeresztjét is megkapta, s ő iktata be az ugocsai főispánságba Teleki József grófot. Elöregedve 1784. lemondott főispáni hivataláról s ez alkalommal Abaúj vármegye rendeihez szép beszédet tartott, melyet Kazinczy Ferenc az Orpheumban kiadott. Ettől fogva részint Pesten, részint Tarna-Örsön lakott, hol tetemei is nyugosznak. Az irói tehetségeknek, mellyel ő maga is nagy fokon meg volt áldva, mindenkor lelkes pártfogója volt. 1756. irta első költői kisérleteit, melyeket Barkóczy Ferenc gróf, akkor egri püspök, majd esztergomi érsek bátorítására sajtó alá is kezdett rendezni; a kiadás azonban akkor elmarat s csak 1772. kezdett újra irni, tréfás költői levéllel felelve Bessenyei üdvözletére. E költői levél első nyomtatott verse. Bacsányi János költő az ő udvarában volt nevelő, s általa nyert hivatalos alkalmazást Kassán. Időközben is, mig lantját pihenteté, buzdítani, segélyezni meg nem szünt. Irói tanulmányai franciák, mint bécsi társaié, de meglátszik rajta a római klasszikusok olvasása s a régi magyar énekek hatása is. Egyénisége, eredetisége olya erős, hogy a genialitás nevét is megérdemli, mellyel Arany János megtisztelte. Költeményei egy részét Révay Miklós adta ki 1789. Pozsonyban e cím alatt: Költeményes holmi egy nagyságos elmétől, a többit pedig Barcsay versei mellett ugyanazon évben és szinte Pozsonyban Két nagyságos elmének költeményes szüleményei c. alatt; ez utóbbiak közt foglaltatik szép költői rapszódiája: A szabadságról. Fennmaradt költeményei közül legismertebbek: kedélyes episztolája «generális gróf Beleznay Miklóshoz», kenyeres pajtásához s rokonához, melyben a falusi élet egyszerü s tiszta örömeit magasztalja; s különösen a «bugaci csárda» tiszteletére irt verse, melyet Kazinczy annyira megkedvelt, hogy jambusokban újra szépen feldolgozta. Bár politikai gondolkodása távol állt a demokratikus iránytól s a kor szellemét követi, de a földmívelő népet atyai szeretettel öleli s mint a legbecsesb munkát végező és legártatlanabb s leghasznosabb életü tényezőt magasztalja, mig ellenben a külföldieskedő, korcs, léha mágnásokat s ezek bűneit élesen, keserüen, gúnyosan ostorzotta. A hazafiság s fajbüszkeség erényeihez járul a bölcs egyszerüség s józanság; azt az életbölcseséget követi s hirdeti, mely a «boldog középszerüséget» állítja fel eszményül. V. ö. Toldy, Handbuch d. ungar. Poesie (I. köt. 145. old.); Kazinczy, Erdélyi Muzeum (III. köt. 174-176. old.); Hazai tud. 1806, 47. Kazinczytól; Pesti Napló 1855, I. 61.; Arany Koszoru (1863, II. 13-14., arcképpel); Vasárnapi újság 1868, 29., arcképpel; Magyarország és a Nagyv. 1874, 9., arcképpel; Főv. Lapok 1877, 76., Abafi Lajostól; Beöthy Zs., Képes Irodalomtört., mely arcképét is adja (II. köt. 42. old.), Révay e versével: Pártfogó s irótárs volt nyelvünk ügyében, értékkel és tollal fáradt érdemében stb.

6. O. György (IV.) báró, földbirtokos, szül. 1788-ban, megh. Pesten 1871-ben. Tanulmányai befejezése után új-Szászra ment gazdálkodni. Ez a birtok akkoriban a Tisza, a Zagyva s a Tápió elöntésének levén alávetve, a kevés szántóföldnek való területet felében munkálták, a többi rét és legelő volt. O. a birtokon a tagosítást s az úrbéri rendezést hajtotta végre, majorokat alapított, gépeket szerzett be, az első gőzcséplőgépet 1857-ben hozta be és a kinálkozó kedvező helyzetnél fogva az állattenyésztésre fordította fő figyelmét. Nagy gonddal és tiszta vérben tenyésztett gulyája, mely a fegyverneki család régi gulyából s ez ismét a Sennyei-féle törzsből származik, országos hirben állott s O. annyira szivén viselte az ügyet, hogy személyesen választotta ki és bélyegeztette le a saját tenyésztésre visszatartandó növendékeket. A lótenyésztés is nagy figyelmében részesült. Az újszászi ménes valószinüleg Fegyvernekről ered s a régi magyar-erdélyi tájfajta jellegét viselte magán. Arab és utóbb angol ménlovak is használtattak, de csak a mezőhegyesi ménesből beszerzett Nonius-ménnel értek el igen kedvező eredményeket. Továbbá oly juhtenyésztést is létesített O. Új-Szászon, mely a helybeli viszonyoknak kitünően megfelelt. A kertészetnek is nagy kedvelője lévén, 1831-ben Új-Szászon felépített kastélyát ritka szépségü kert vette körül, melyben terjedelmes üvegházat építtetett az általa nagyon kedvelt virágok számára. Nagy gyümölcsöst és egyéb faültetvényeket is létesített. Az 1830. szervezkedett állattenyésztő társulat tagja volt s ez 1855. gazdasági egyesületté alakulván át, keletkezésében buzgón részt vett, annak megalakulásakor legelső alelnöke lett. Fia Béla volt miniszter (l. o.) és Andor (l. o.). V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv (V).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Szóljon hozzá!


Neve: (megjelenik)

E-mail címe: (nem jelenik meg)

Üzenete:



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is