Ordinatio

vagy ordo (lat.), a róm. kat. egyházjogban az egyházhatalomra való képességet szerző ünnepélyes cselekmény: felszentelés. Az O. szentség és a felszenteltre eltörölhetetlen jelleget ruház, ugy hogy aki egyszer pappá lett, az nem-pap többé nem lehet. Az O. csak az egyházhatalomra való képességet nyujt, nem pedig jogot is az egyházhatalomnak bizonyos helyen és bizonyos személyek irányában gyakorlására, amihez külön küldetés szükséges. A szentségnek teljessége a püspökségben pontosul össze, mert az O.-ra kizárólag a püspök jogosult. Az egyházi hatalomnak bizonyos korlátok között átruházása által eredt a püspökségből a presbyteriatus és a diaconatus. A püspöki és a presbiteri rendet együttesen sacerdotium-nak is nevezik, mert csak ez a két rend képesít a titokteljes áldozat bemutatására (misézésre); a diakonátust ezekkel szemben minisztériumnak nevezik, mert ez csakis az isteni tisztelet körül való szolgálatokra képesít. Mind a három rendet pedig ordines hierarchici-nak nevezik, mert mind a három isteni és apostoli eredetü, mig a többi rendek csak későbben fejlődtek ki. (L. Egyházi rend.) O.-ra csak a püspökök jogosítvák, a negyedik alsóbb rendet azonban, valamint a külön rendet nem alkotó tonzurát alárendeltjeiknek s csakis a kolostor határain belül a szerzetesapátok, egyházuk szolgálatában levő egyéneknek a bibornokok is - ha presbiterek - feladhatják. A püspökök is csak saját megyéjökben s csak saját megyebelit szentelhetnek fel. Korlátlan felszentelhetési joga csak a pápának van. Ennek jogi alapja az, hogy csakis a pápák, de nem a püspökök személyenkint véve is utódjai az apostoloknak. Az a püspök, aki a felszentelésre illetékes, az illető felszentelendőnek u. n. proprius episcopusa. Aki illetéktelen püspöktől tudva veszi fel az egyházi rendet, az a nyert rendnek gyakorlatától mindaddig eltiltva marad, mig illetékes püspöke őt fel nem menti. Több illetékes püspök között a felszentelendő szabadon választhat.

A felszentelésre vonatkozó illetékességnek négyféle alapja van. Illetékessé válik ugyanis a püspök: a) ratione originis; b) ratione domicilii; c) ratione bbeneficii és d) ratione familiaritatis v. commensalitii (ha a felszentelendő 3 éven át a püspök szolgálatában állott). A nem illetékes püspök a felszentelést csak elbocsátó levél (literae dimissoriae) felmutatása mellett eszközölheti. A rend felvételére bizonyos kellékek szükségesek, melyeknek hiánya a felszentelést részint érvénytelenné, részint szabálytalanná teszi. (L. Incapacitas és Irregulartias.) A felszentelésnek bizonyos címre (titulus) kell történnie, amely felszentelnek fentartására szolgál. Ez rendesen a javadalom (beneficium, l. o.), ilyennek hiányában az u. n. titulus mensae, azaz oly alap, melyből a felszentelt hivatalképtelensége esetére ellátást nyer, hazánkban a püspökmegye; szerzeteseknél, kik szegénységi fogadalmat tesznek, a titulus paupertatis és a fogadalmi cím titulusprofessionis, mert a felszentelt szerzetesnek ellátása a szerzetet terheli. A protestáns egyházban az O. nem szentség, s nem nyujt eltörölhetetlen jelleget.

Forrás: Pallas Nagylexikon