Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Ordódy... ----

Magyar Magyar Német Német
Ordódy... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ordódy

(ordódi, rozsonmiticzi és alsó-lieszkói). Régi magyar nemes család, mely már a XII. sz.-ban szerepel. (V. ö. Ipoly-könyvtár.) A Hunyadiak korában Bodrog vármegyében virágzott s egyik tagja Gergely 1504. e megye alispánja volt. A mohácsi csata után Komárom, Bars, Nyitra és Trencsén vármegyékben terjednek el a Bács-Bodrog vármegyékből menekülő György és János testvérek leszármazottjai. Ezeknek maradékai közül I. Kristóf trencsénvármegyei alispán, ennek fia II. Gáspár 1576-1629-ig kincstári tanácsos, s ennek egyik fia, I. Imre országos kincstári pénztáros, másik fia, I. István 1659-ben alnádor volt. Ez utóbbinak Apponyi-leánytól nemzett egyik fia, Zsigmond (megh. 1708.) csanádi püspök lett, László és III. Gáspár fiai pedig terjesztették a családot, mely azután előkelő felsőmagyarországi családokkal, a Majláthok, Rakovszkyak, Szentiványiak, Mednyánszky bárók, Majthényiak, Sándorok, Beniczkyek, Melczerek, Trsztyánszkyak, Marsovszkyakkal stb. rokonságba, sógorságba jutva, roppant számra szaporodott. II. Kristóf trencsénvármegyei főbiró fiai magasb világi s egyházi hivatalokat viseltek: II. Pál szepesi, II. Gábor 1776. esztergomi kanonok, IV. István és I. Károly a pálos szerzet főnökei, I. Lajos helytartó-tanácsos, IV. Imre királyi táblai biró, III. Kristóf 1758. trencsénvármegyei alispán voltak; unokái közül Tamás 1784. nyitrai kanonoki széken ült, s maradékai, valamint III. Kristóféi is nemzedékről nemzedékre előkelő hivatalokat viseltek Trencsén, Nyitra, Bars, Esztergom s főképen Komárom vármegyékben. Az 1848-iki szabadságharcban a család legtöbb tagja részt vett. Fentebb említett I. Kristóf fiának, III. Jánosnak, ki a rozsonmiticzi ág törzse lett, századokon át virágzott, vmegyei hivatalokat viselő ágából származott György, ki Rákóczi ezredese volt (1707), valamint Pál (l. o.) miniszter.

1. O. Lajos, közgazdasági iró, szül. Nagy-Máloson (Bars) 1852 febr. 19. Érettségit Budapesten tett 1869. Azután 3 évig hallgatója volt a kolozsmonostori m. kir. gazdasági tanintézetnek. U. o. 1872., 1873-ban pedig Magyar-Óvárotta gazdasági akadémiánál a vegytani szakban asszisztens volt. 1874. a budapesti egyetemen hallgatta a vegytant s a rokon tárgyakat, 1875. Bécsben a műegyetemen a vegyészeti technologiát. 1875-80-ig Bars, Baranya és Borsod vármegyékben gazdálkodott. 1880 máj. 1. a barsvármegyei gazdasági egyesület titkárja, 1881. az országos gazdasági egyesület előadó titkárjává lett. U. o. 1882. első titkárrá, 1888. igazgatóvá lépett elő. 1981. távozott az egyesülettől, amelynek lázas tevékenysége tíz éven át főleg az ő rendkivüli szorgalmának eredménye. 1883. nyerte a Ferenc József lovagrendet, 1885. a belga Lipót-rendet, ugyanazon évben a francia Du mérité agricole rendjelet, 1889. ezen rend tiszti rangjába promoveálták. A gazdasági szakirodalom terén kifejtett munkássága: 1880. szerkesztette a borsodvármegyei gazdasági egyesület Értesítőjét; 1884. megirta az Állattenyésztők kalauzát; 1884. megalakította az országos gazdasági egyesület kebelében a gazdasági könyvkiadó-vállalatot, melynek első munkáját, a Lecouteux francia művét (A csalamádé termelése és vermelése) ő ültette át a magyar irodalomba; 1885. adta ki és szerkeszti máig is a Gazdasági Lapokat, amely akkor csak mint a Magyar Föld napilap heti melléklete jelent meg; 1886. vette át a Kodolányi-féle gazdasági Zsebnaptár és Évkönyvet és szerkeszti máig; 1887. Engelbrecht Károllyal szerkesztette a Molnár Istvántól átvett Borászati Lapokat, melyet újjá alakítván, attól egy év múlva visszalépett; 1888. megirta a francia nemzetközi gazda-kongresszus Compte rendue-ja számára a magyar mezőgazdasági helyzetét; 1890. irta A szőlő trágyázása c. eredeti művét; 1895. a Szőlőszeti Lapokat adta ki a kassai Maurerral; 1895. létre hozta a gazdák gőzekeszövetkezetét; 1896j. a barsvármegyei gazdasági egyesület igazgató-elnökévé választotta meg.

2. O. Pál, magyar kir. közlekedésügyi miniszter, O. Vince komáromvármegyei főjegyző, később a váci püspöki és kalocsai érseki javask kormányzójának s Ghiczy Máriának fia, szül. Budapesten 1822., megh. 1885 aug. 26. Jogi tanfolyamot végezve 1848. fogalmazó lett a kereskedelmi minisztériumban, majd Szalay László oldala mellett, ki a Batthyány-kormány által a német birodalmi gyülésre meghatalmazott követül küldetett, titkári minőségben Frankfurtban volt. A világosi fegyverletétel után külföldre ment és Párisban Teleki László gróf mellett működött. 1861., az alkotmányos élet részbeni visszaállítása után Komárom vármegye főjegyzője lett, onnét országgyülési képviselővé választatott s az országgyülés feloszlatása után, a provizorium alatt, komáromvármegyei bagotai jószágán gazdálkodott s családjának élt, sokat tanulva és magát a nemzetgazdasági szakban képezve. Az egészen alkotmányos korszak kezdetén, 1868-ban tisztelő vármegyéje alispánná s majd országgyülési képviselővé is választotta, bár anyja s neje után az ellenzéki, s a szinte ellenzéki vármegyére nagy befolyást gyakorló, de méltányos és higgadt Ghiczy Kálmán közel rokona a Deák-párt szilárd tagja volt, mert megbiztak ismert jellemében, s nem felejtették, hogy már 1848-ban a vármegye udvardi kerületét képviselte, hogy a szabadságharc után el is volt fogva, s azután birtokára belebbezve, hogy Szalay László és Teleki László iskolájában neveltetett, s a közügyek régi, tapasztalt szolgája, s a közpálya nehézségeivel jó ismerős, munkás és szerénysége mellett is jelentékeny férfiu. Az országgyülésen nemcsak hű Deák-párti maradt, hanem a párt zöméhez, a szorosabb bizalmi körhöz tartozott. Szerénysége, félre vonulni szerető természete, zajtalan, hatásokat nem vadászó, minden feltünő szerepléstől, idegenkedő egyénisége nem képeztek akadályt, hogy előbb a közlekedési, majd a pénzügyi bizottságok állandó tagja, az utóbbinak Zsedényi halála után s Csengery Antal betegeskedése alatt elnöke is legyen. Péchy Tamás lelépése után Tisza Kálmán által 7-ik közlekedési miniszterré hivatott meg. Mint miniszter nagy kötelességtudás, erély és szorgalommal végezte kötelmeit s az összes pártok becsülését birta. Közlekedési politikájában elődei hazafias nyomaiban haladt. Az államvasuti hálózatot fejlesztette és az idegen társulatok vasutait államosította s az árvizvédelmi munkálatokat siettette. Lemondása után az új főrendiház tagja lett, de ennek tárgyalásaiban már részt nem vehetett. V. ö. Vasárnapi Ujság 1880. 19. szám, arcképpel. - Fia O. Pál, szül. 1852., a komáromvármegyei udvardi járás országgyülési képviselője 1885-92-ig.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is