Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
ördög black bogy
ördög bogy
ördög bogy man
ördög devil
ördög dickens
ördög fiend
ördög poker
ördög Satan
ördög bibli... devil's boo...
ördög tudja... what all
ördög tudja... what all
ördögbőr chamois, ch...
ördögi demonic
ördögi devilish
ördögi diabolic
ördögi diabolical
ördögi hellish
ördögi satanic
ördögi gono... Satanism
ördögien devilish

Magyar Magyar Német Német
ördög Teufel (r)
ördögi teuflich

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Ördög

(héb. sátan, gör. diabolosz), a bibliából az evangeliumba s onnan a keresztény dogmatikába ászármazott rossz szellem, akit egy elkárhozott lelkek birodalma élén úgy képzeltek, hogy örökös küzdésben van istennel és ennek országával. A héber monoteizmus nem ismerte az Ö.-öt, s a Jób könyvének prologjában megjelenő Sátán az isten fia volt, aki Jahve engedelmével megkisértette az embereket, hogy próbára tegye jámborságukat. Később, az ó-testamentomnak a száműzetés után irt könyveiben, a sátán mindig ugy jelenik meg, mint az isteni harag megszemélyesítője, majd csaknem egészen kivész a bibliából, mig végre kevéssel a Krisztus eljövetele előtt (Énok könyve) már teljesen kifejlett az a legenda, mely szerint az Ö.-ök büszkeségükben bukott angyalok (Mózes I. 6.), akik egyetlen királyuk vezetése alatt bálványimádásra csábítják az embereket, démonokat nemzenek és örök kárhozatra jutottak. A Jézus eljövetelével egyre jobban kialakult és kidomborodott az Ö. egyénisége, akinek működésében a Messiás megváltói feladata ellen irányuló összes törekvéseket és küzdelmet személyesítették meg. Már maga Jézus beszédeiben és tanaiban példálódzik, hogy a Messiás hivatása az Ö.-gel folytatott küzdelem. Az újszövetségi iróknál az Ö. már az antikrisztussal, a nagy sárkánnyal, a paradicsomi kigyóval azonos; miután az égben Mihály arkangyal legyőzte, a földön támadt isten egyháza ellen, de itt is fölébe került a Messiás, aki ezer esztendőre leláncolta, akkor újra szabadon bocsátja, még egy utolsó rettenetes küzdelemben eltiporja, s aztán a kénköves poklokra veti.

A későbbi egyházatyák (már János evangeliuma is) irataiban az ellentét Krisztus és az Ö. között valóságos dualizmussá élesedik ki a sötétség és világosság birodalma közt; ebből több eretnek szekta (gnosztikusok, manicheusok, Origenes stb.) különös vallási tételeket magyarázott ki, a katolikus egyház pedig viszont Krisztus halálát ugy értelmezte, mint az Ö.-nek fizetett váltságdíjat azért, hogy az emberiséget az Ö. hatalmából fölszabadította, s egyúttal a még az Ö. hatalmában lévőkből a Krisztus nevével űzte ki (exorcizmus) a gonosz lelket. A középkor folyamán, az Ö.-ben való hit egyre jobban meggyökeredzett a köztudatban s egyszersmind a néphit és a babona roppant hatalmat is tulajdonított neki. Nincs nép, amely mitologiájában az Ö. alakját meg ne személyesítette volna, s legtöbbje, mintegy keretül, apróbb és alsóbb rendü szellemeket is teremtett képzeletében az Ö.-höz, amilyenek voltak a démonok, lidércek, manók, boszorkányok, koboldok, törpék, sőt a tündérek stb. is. E tarka, csodás népmesékkel és hagyományokkal szemben azonban a keresztény dogmatika lényegében még mindig föntartotta alaptételeit: hogy, noha a kénköves pokol, az örök elkárhozás minden kínjaival, élén az Ö.-ökkel létezik is, mégis az egyház segedelme és különösen szűz Máriának megnövekedett hatalma megszabadíthatja azokat, akik az Ö.-nek eladták magukat, sőt az elkárhozottakat még a pokolból is megmentheti. A humanisztikus tanulmányok eredménye volt, hogy az Ö.-ről szóló tan lassankint át meg át szövődött a régi pogány vallás hagyományaival, s különösen Németországban divatozott az Ö. kultusza, amiről számos monda és kalandos történet tesz tanuságot. Még jobban kedvezett az Ö.-ben való hiedelemnek a protestáns ortodoxia, amennyiben Luther maga nemcsak azt állította, hogy az Ö.-nek hatalma van az emberiség fölött, hanem azt is, hogy az Ö., mintegy dualisztikus formában, Krisztussal együtturalkodik s megrontotta az Isten munkáját az emberben. Sok időbe került, mig a tudomány megingathatta a néphitben s a babonában gyökeredző Ö.-ről szóló tant; Spinoza, Bekker és a jogtudós Thomasius kezdték meg a harcot az Ö. ellen, melyet a mult századbeli illuminátusok oly sikerrel vittek, hogy az Ö. fogalma és képzete ma már csaknem teljesen kiveszett a köztudatból. L. még Angyal, Lidérc, Manó.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is