Orestes

Attila hunn királynak titkára, később a nyugatrómai birodalom régense; meghalt 476 aug. 28. Eredetére nézve római volt, Pannoniában született Pettauban (Petavium), közel a Drávához. Atyjának neve Tatulus volt. A hunnok Pannoniát elfoglalván, apa is, fiu is a barbárok szolgálatába léptek. Attila felismerte az ifju O. tehetségét, különösen különféle nyelvekben való jártasságát és 446 táján titkárául választotta. Ettől fogva nagy része volt mindazon diplomáciai érintkezésekben, melyek a hunn király, továbbá a két római birodalom között előfordultak. Attila halálával egészen elhagyta a hunn udvart és Itáliába vonult vissza, megrakodva nagy kincseivel, melyeket mint Attila titkára a király bőkezüségéből szerzett volt. 475. Julius Nepos császártól parancsot kapott, hogy gyüjtsön össze egy hadsereget és védje meg Galliát a vizigótok ellen, akik azt fenyegették. El is indult seregével az Alpokig, el is jutott odáig, de az Alpok alján eszébe jutott az a terv, mely már régóta érett lelke mélyén, hogy kezeibe keríti a fő hatalmat. Nem volt túlságos nehéz a katonákat tervei részére megnyerni. Megfordult és egyenesen Ravennának tartott, ahová Julius Nepos O. közeledtére menekült volt. 475 aug. 29. adta által a császári méltóságot koskoru fiának, Romulus Augustulusnak, a maga számára nem kötvén ki egyebet a kormányzói tisztnél. Rövid uralkodása alatt méltónak mutatkozott mesteréhez, Attilához: méltányos volt és igazságos, eszélyes és ügyes. Alig hogy Geiserichhel békét kötött, fő figyelmét arra fordította, miként lehetne a szövetségeseket kevésbbé félelmesekké tenni. A katonák ezt észrevették, avagy csak sejtették; tény, hogy megelőzték O. reformjait és Odoaker vezérlete alatt követelték Itália földjének harmadrészét. O. szembeszállott velük, de hasztalan, Odoaker ellenében elbukott, Paviában lefejezték, ugyanazon napnak évfordulóján, melyen Julius Napost a trónról letaszította volt. V. ö. Thierry, Histoire d"Attila; Gibbon, History of the decline and fall of the Roman Empire; Nagy Géza, Magyarország története a népvándorlás korában (III. fejezet, a hunn uralom); Millennáris tört. (I. köt., Budapest 1895).

Forrás: Pallas Nagylexikon