orgona

Billentyűs mechanikával épített, összetett fúvóshangszer. Az orgona leglényegesebb része a sípok tömege. Minden hangnak, minden hangszínváltozatban (regiszterben) önálló sípja van. A sípok általában fémből v. fából készülnek. (Mátyás király budai és visegrádi orgonajának ezüst sípjai voltak.) A sípokat fúvómű (szélcsatorna, szélláda) látja el a megszólaltatáshoz szükséges levegővel, amelyet a játszóasztal regiszterei és billentyűzetei mechanikus, pneumatikus v. elektromechanikus úton hoznak működésbe. A játszóasztal regiszterekből, két v. több manuálból (kézjáték) és pedálból (lábjáték) áll. Nagyobb orgonán a regiszterek bekapcsolását, váltását preparációs mechanikák is segítik. Minden manuálnak önálló regiszterrendszere van, a manuálok regiszterei viszont összekapcsolhatók, sőt a hangerősség fokozására a hangok oktávhangjai is mechanikus úton egybekapcsolhatók. A manuál általában 4 oktávos, a pedál pedig 2 oktávos hangterjedelmű. Az orgonát gyakran díszes orgona házban építik fel. Az orgona már a rómaiak kedvelt cirkuszi hangszere volt (pl. az aquincumi víziorgona ). A barokk elsősorban a templomi orgona építésnek kedvezett. Hazánkban a barokk műemlékorgonák választékos ízlésű hangszíneik miatt igen kedveltek. A romantika az orgona hangszínét a kor ízlésének megfelelően átalakította és zenekarpótló, zenekari hatást fokozó szerepet szánt neki. Ezért a regiszterek hangszíneit, csoportosítását is ehhez az igényhez igazította. Ma ismét a barokk hangzásideál elérése az orgonaépítés fő törekvése. Hazánk legnagyobb orgonája Szegeden, a Dómban van.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• mechanika
• hang
• levegő
• mechanika
• hangszer
• barokk
• hangszín
• romantika
• ízlés