orgona
Billentyűs mechanikával épített, összetett fúvóshangszer. Az orgona leglényegesebb része a sípok
tömege. Minden hangnak, minden hangszínváltozatban (regiszterben) önálló sípja van. A sípok
általában fémből v. fából készülnek. (Mátyás király budai és visegrádi orgonajának ezüst sípjai voltak.)
A sípokat fúvómű (szélcsatorna, szélláda) látja el a megszólaltatáshoz szükséges levegővel,
amelyet a játszóasztal regiszterei és billentyűzetei mechanikus, pneumatikus v. elektromechanikus
úton hoznak működésbe. A játszóasztal regiszterekből, két v. több manuálból (kézjáték) és
pedálból (lábjáték) áll. Nagyobb orgonán a regiszterek bekapcsolását, váltását preparációs
mechanikák is segítik. Minden manuálnak önálló regiszterrendszere van, a manuálok regiszterei
viszont összekapcsolhatók, sőt a hangerősség fokozására a hangok oktávhangjai is mechanikus
úton egybekapcsolhatók. A manuál általában 4 oktávos, a pedál pedig 2 oktávos hangterjedelmű.
Az orgonát gyakran díszes orgona házban építik fel. Az orgona már a rómaiak kedvelt cirkuszi hangszere volt (pl.
az aquincumi víziorgona ). A barokk elsősorban a templomi orgona építésnek kedvezett. Hazánkban a
barokk műemlékorgonák választékos ízlésű hangszíneik miatt igen kedveltek. A romantika az orgona
hangszínét a kor ízlésének megfelelően átalakította és zenekarpótló, zenekari hatást fokozó
szerepet szánt neki. Ezért a regiszterek hangszíneit, csoportosítását is ehhez az igényhez
igazította. Ma ismét a barokk hangzásideál elérése az orgonaépítés fő törekvése. Hazánk
legnagyobb orgonája Szegeden, a Dómban van.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Kapcsolódás
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|