Orgonapont

(ném. Orgelpunkt, fr. point d'orgue, vagy pédale, ami fermátát jelenthet; ang. pedal point), a basszus (legmélyebb szólam) olyan kitartott hangját jelenti, mellyel egyidejűleg a többi szólam kisebb értékekben és változó összhangokban mozog; a váltakozó összhangok egyrésze többnyire idegen hangokat hoz az O. hangjához képest, miáltal ezt mégjobban kiemeli. Az O. célja a régi polifóniában egy-egy fontos dallamhang hangsúlyozása, a zene újkorában egy-egy harmóniai funkció kiemelése (ilyenkor leggyakoribbak a domináns- és tonikai O.-ok) főleg zárlatokban vagy a befejezés előkészítésére (fugák befejezőrészében gyakori a domináns-O. és az ezt követő, lezáró tonikai O.). A 12-14. századbeli többszólamú formák közt egyes organum -ok (l. o.) használták már az organicus punctus-t (jellegzetes organum-kottát , többnyire longa -alakút), mely a gregorián korális-dallamot intonáló tenor- (vagy orgona-) szólam egyes fontos hangjait jelölte s nem volt pontosan meghatározott időtartama (addig nyújtották, míg a másik szólam a megfelelő ellendallam-részlet végére nem ért). Az O. történeti kifejlődésére döntő hatással volt a régi orgonák nehézkessége és egyes népies hangszerek (lyra, duda stb.) bourdon-jai. Legnagyobb szerepe van az orgonaprelúdiumban és a musette nevű táncban. Újabb zeneszerzők közül főleg Schumann, Brahms, Csajkovszki és Reger aknázták ki különleges hatások szolgálatában. Ha a hosszan szóló basszussal egyidejűleg nem változik a többi szólam összhangja, akkor a kitartott basszus elnevezést használjuk (Wagner: Rajna kincse előjáték). Ha a kitartott hang más (magasabb) szólamban van és az összhangok is váltakoznak közben, szintén beszélhetünk O.-ról (O. valamely középszólamban vagy a felsőszólamban; l. pl. Mendelssohn Gyászinduló -ját), de ilyenkor inkább kitartott hang -ot vagy fekvő hang -ot mondunk. A tonikai O. leggyakoribb esztétikai szerepe: szélesebb nyugalmi foltot (vonalat) állítani elő; a domináns-O. leggyakoribb szerepe: felfokozni a várakozást és késleltetni a forma valamely fontos csomópontjának (határpontjának) beálltát. Beethoven pl. a visszatérés (repríz) előtt igen sok esetben alkalmaz domináns-O.-ot, Brahms D-moll hegedűszonátájában az 1. tétel kidolgozási része végig domináns-O. V. ö. A. Michaelis: Die Speziallehre vom Orgelpunkt (1889) és az összhangzattanokat. Molnár

Forrás: Zenei Lexikon