Orleánfa

(növ., Bixa L.), a róla nevezett családnak délamerikai örökzöld, középnagyságu fája, szép, bogas virágokkal. A Bixa orellana L. (l. a. Festőnövények képen), 5-10 m. magas, sziveslevelü fa; virágai rózsaképüek. Vadon terem, de termesztik is, magvát piros, keserü, ibolyaillatu lepel veszi körül, belőle piros és sárga, gyapju- és selyemfesték készül. Orvosságnak is jó, de a kenőcsöt és flastromot is festették vele. Az angol a chester-sajtot, a spanyol a vajat, sajtot s már ételt fest vele, mint mi a sáfránnyal. Lepényforma lila vagy lángszinü 1-1 ¹/₂ kg.-os darabjai ruku- uruku, orleán, arnotto vagy terra orellana Cayenneből jön a kereskedésbe. Erre a célra a húsos magleplet lefejtik, vizben megerjeztik, melegre teszik, mire a festék mint piros festék fölszáll, innen összegyüjtik, besűrítik és alakra formálják, s Canna levelébe csavargatják. Az indus az orleán és ricinusolaj keverékével testét festi, hogy a moszkitó-szunyog ne csípje. Hársából erős kötelet sodornak, fája dörzsölve könnyen lángot vet. A Bixa urucana Willd. terméke rosszabb.

Forrás: Pallas Nagylexikon