Orléans

-család, másként Franciaország királyi háza (Maison royale de la France), francia hercegi és királyi család, mely O. grófságától, illetve hercegségétől nevezte el magát. Ezt a birtokot 1344 óta a Valois-házból és később a Bourbon-házból származó királyok ifjabb fiaiknak szokták apanage gyanánt adományozni. O. első hercege Fülöp volt (1344-75), VI. Fülöp király 4-ik fia, aki gyermektelenül halt el. Özvegyének halála után VI. Károly király 1392. Fülöp öccsének, I. Lajos Valois grófjának adományozta e hercegséget, s ez lett alapítója az O.-Valois háznak. I. Lajos (szül. 1372 március 13., megh. Párisban 1407 november 23-án) vitéz lovag s uralokdói tehetségekkel megáldott férfiu volt. Mint a francia nemesség vezére, Isabeau királyné kegyéből 1404. a betegeskedő VI. Károly helyett az ország kormányzója lőn. Ebben az állásban nyomasztó adókat vetett ki a népre, csakhogy az udvar pazarlásait fedezhesse; mire János burgundi herceg, fölhasználva az alkalmat személyes boszujának kitöltésére, az elégedetlen nép élére állott és a kormányzót Párisban meggyilkoltatta. Lajos neje Visconti Valentine 5 fiut és 3 leányt szült. Volt azonban O.-nak egy természetes fia is, Dunois gróf, az u. n. «Bâtard d"Orléans», aki a Dunois- és a Longueville-család megalapítója lőn.

A meggyilkolt Lajos legidősebb fia Károly. Angouleme grófja, O. 3-ik hercege, szül. Párisban 1391 máj. 26., megh. 1465 jan. 4. Első neje Izabella (II. Rikárd angol királynak özvegye), második neje pedig Armagnac gróf leány volt. Atyját megboszulandó, élére állott az Armagnacok pártjának és fegyverrel támadta meg az angolokkal szövetkezett burgundi herceget. Az Azincourt mellett vívott szerencsétlen csatában (1415) az angolok fogságába esett s csak 25 esztendő mulva nyerte vissza szabadságát. Szenvedésének hosszu idejét a költészetnek szentelte és Franciaország legünnepeltebb költője lett. Kiszabadulván fogságából, Clevei Máriát, a burgundi herceg unokahugát vette el 3-ik nejéül, akivel Blois várában élt. Költeményeit kiadták: Guichar (1842), Champollion (1842) és Héricault (1875, 2 kötet). V. ö. Beaufils, Étude sur Sharles d"O. (Páris 1861). Harmadik házasságából származó fia Lajos, VIII. Károly halála után, 1498. XII. Lajos név alatt Franciaország királya lőn, és ilyformán az O.-ház összes birtokait a koronával egyesítette.

I. Ferenc király Henrik másodszülött fiának adományozta az O.-i hercegséget. De midőn ez II. Henrik név alatt Franciaország trónjára került, a hercegségről 1536. Károly öccse javára lemondott. Károly azonban (szül. 1522. St. Germain en Layeban, megh. 1547.) örökös nélkül halt el, mire a hercegség II. Henrik királynak ifjabb fiaira szállott: előbb Lajosra, aki még 1550. mint gyermek halt meg; ezután Károly Miksára, aki 1560. IX. Károly néven francia király lett; ezt a hercegségben öccse Henrik követte, aki előbb Lengyelország királyává, 1574. pedig III. Henrik név alatt Franciaország királyává lett s akivel a Valolis-ház kihalt.

A Bourbon-házból származó IV. Henrik másodszülött fiára ruházta 1607. a megüresedett hercegséget, aki azonban korán elhalt. IV. Henrik fia és utóda, XIII. Lajos, 1626. öccsének, Gaston Jánosnak adományozta az O.-i hercegséget, szintugy Blois grófságát, még pedig ennek Montpensier Máriával való egybekelése alkalmával hozomány gyanánt. A király látván, hogy öccse, aki 1608 ápr. 25. Fontainebleauban szül. és Bloisban 1660 febr. 2. meghalt, nagyon tehetséges, annak nevelését szándékosan elhanyagolta. Gaston ellensége volt a korlátlan hatalmu Richelieunek és részt vett az ellene forralt minden összeesküvésben, amiért ismételten számkivetéssel büntettéjk. Első nejének halála után (1627) titkon egybekelt Lotaringiai Margittal (1632), a királynak kegyét azonban csak akkor nyerte vissza, midőn párthiveit gyáván cserben hagyta. XIII. Lajos halála után mint az ország főkormányzója szerencsés hadjáratokat viselt Németalföldön 1644-46. A Fronde-zavargások napjaiban ingatag jelleméhez hiven hol az elégületlenekkel, hol az udvarral tartott. Midőn Mazarin 1652. számkivetéséből visszatért, Gaston Condé herceg részére toborzott csapatokat; de miután XIV. Lajos Mazarinnal egyetemben győzött, Gastont Blois várába internálták. Első házasságából csak egy leánygyermeke volt: Annak Mária Lujza, Montpensier hercegnő; második nejétől három leánya született. V. ö. Mémoires du duc d"O. (Amsterdam 1683. 2. kiad. 1756).

XIV. Lajos a megürült O.-i hercegséget egyetlen testvérébnek, Fülöp Anjou hercegnek adományozta, aki a még mai napig is fennálló O.-Bourbon-háznak megalapítója lőn. Fülöp szül. St.-Germainben 1640 szept. 21., megh. St.-Cloudban 1701 jun. 9. Megjegyzendő, hogy a Valois és Chartres hercegségeken kivül még a Montargis-uradalmat (1672), Nemours hercegséget és végre Montpersiert is megkapta. (E birtokok után nyerték el az O. család egyes tagjai nevüket.) Fülöp herceg igen rossz nevelésben részesült és kora ifjuságától fogva kicsapongó életet élt. Nejével, az angol Henriette-tel, oly boldogtalan családi életet élt, hogy midőn ez 1670-ben hirtelen meghalt, azzal gyanusították a herceget, hogy nejét megmérgezte. 1671 nov. 16. Erzsébet Sarolta Pfalzi hercegnőt vette nőül (l. o.). 1672 óta több németalföldi hadjáratban vett részt s 1677. fényes győzelmet aratott Mont Cassel mellett az oraniai hercegen. XIV. Lajos irigyelvén dicsőségét, visszahivta őt. Azóta a herceg élvezeteinek élt. St.-Cloudban új kastélyt építtetett magának s ott meg is halt. Legidősb fia II. Fülöp, a régens, azelőtt Chartres hercege, 1701. követte atyját O. hercegség birtokában, szül. St.-Cloudban 1674 aug. 4., megh. 1723 dec. 2. Már mint 17 éves ifju kitünt Mons ostrománál és a Steenkerken és Neerwinden mellett vívott csatákban. Csakhogy a tehetséges és bátor ifjut XIV. Lajos féltékenysége és Dubois bibornok rossz nevelése korán letérítette a jó útról. Később részt vett a spanyol örökösödési hadjáratban s Torino mellett vereséget szenvedett Szavójai Jenőtől. 1707. a spanyolországi hadak fővezére lett s oly szerencsésen harcolt, hogy 1708. Madridot is megadásra kényszeríttette. XIV. Lajos halála után (1715) ő lett az országnak a parlament által királyi hatalommal fölruházott kormányzója (régens). Megtörte a jezsuiták hatalmát és pár év alatt 400 millió államadósságot törlesztett. A külügyi politika terén, Spanyolország hódító politikájának ellensúlyozására, Angolország felé hajlott. Az erkölcstelen Dubois bibornoknak, Fülöp egykori nevelőjének megmételyező befolyása alatt azonban romlott életre adta magát és az udvar és a nagyok követték példáját. Alatta érte Franciaországot a Law (l. o.) által előidézett pénzügyi bukás. Hogy a kormányzás terhétől megszabaduljon, már 1723 febr. 15. koronáztatta meg az ifju királyt (XV. Lajost), Dubois bibornok halála után (aug. 10.) azonban néhány hónapon át első minisztere volt az országnak. V. ö. Vie du duc d"O. (Páris 1737, 2 köt.); Piossens, Mémoires de la régence (u. o. 1749,5 köt.); Capefigue, Philipp d"O., régent de France (u. o. 1838,2 köt.). Neje, az u. n. Mademoiselle de Blois (XIV. Lajosnak természetes leánya Montespantól), hét gyermeket szült: Mária Lujza Erzsébet (született 1695., meghalt 1719.); eleinte Berry hercegnek volt neje, később azonban Riom ezredessel lépett titkos házasságra s éppen oly erkölcstelen életet élt mint atyja; Lujza Adela?de, Mademoiselle de Chartres (szül. 1698., megh. 1743.), mint Chelles apátnője a hanzenismushoz szított; Sarolta Aglaë, Mademoiselle de Valois (szül. 1700., megh. 1761.), aki estei Ferenc, Modena hercegének neje lett; Lajos, O. hercege (l. alább); Lujza Erzsébet, Mademoiselle de Montpensier (szül. 1709., megh. Párisban 1742), Asturia hercegének, a későbbi VI. Ferdinánd spanyol királynak neje; Filippina Erzsébet (szül. 1714, meghalt 1734.); Lujza Diana (szül. 1716., megh. 1736.) Lajos, Bourbon-Conti hercegnek neje. II. Fülöpnek Argenton grófnőtől is volt három gyermeke, akik közül azonban csak egyet ismert el s ez volt János Fülöp, chevalier d"O. (O. lovagja), meghalt mint Franciaország perjele.

II. Fülöp halála után fia Lajos lett O. hercege, szül. Versaillesban 1703 aug. 4., megh. 1752 febr. 4. 1724. nőül vette Auguszta Mária badeni hercegnőt, aki azonban már 1726. meghalt. Bánatában az ifju férj a Saint-Geneviéve apátságba vonult vissza s a tudományoknak szentelt életét. O. hercegség új ura egyetlen fia, Lajos Fülöp, Chartres hercege lett, szül. 1725 máj. 12., megh. 1785 nov. 18. 1742-44. Németalföldön harcolt, 1752. pedig Dauphiné kormányzója lőn. Midőn nejét, Lujza Henriette, Bourbon-Conti hercegnőt 1759. elvesztette, Bagnolet birtokára vonult vissza s idejét tudósok, művészek és szinészekkörében töltötte. Leánya, Lujza Mária, a szerencsétlen Enghien hercegnek lett nejévé. Fia pedig Lajos Fülöp József, szül. St.-Cloudban 1747 ápr. 13., 1793 november 6. a vérpadon végzé életét. Eleinte a Montpensier herceg, 1752 óta pedig a Chartres herceg címet viselte. E szép tehetséggel megáldott, de gyenge jellemü férfiu igen korán kicsapongó életmódra adta magát. 1769. nőül vette Lujza Mária Adela?de Bourbon-Penthiévre hercegnőt, erkölcstelen életével azonban ekkor sem hagyott föl. 1778. kitünt a Quessant mellett vívott csatában. Atyjának halála után (1785) ő is folytatta az O. családban már is hagyományossá vált ellenzékieskedést az udvarral szemben. Ebben 1787. annyira ment, hogy az udvart e miatt kerülnie kellett. A forradalom kitörésekor Crépyben képviselőnek választották, mire a rendek összejövetele alkalmával azonnal sürgette nemzetgyüléssé való alakulásukat; ő maga is a 3-dik rendhez csatlakozott s 1789 jul. ügynökei által pénzzel is támasztott zavargásokat, mert azt remélte, hogy a zavarosban halászhat és majd elnyeri a trónt. Miután az udvar azzal is gyanusította, hogy a párisi nők fölkelését (okt. 5. és 6.) ő idézte elő, diplomáciai megbizás ürügye alatt Angolországba küldték, ahonnan csak 1790 jul. tért vissza. Ekkor kisérletet tett, hogy az udvarral kibéküljön; de midőn kisérlete XVI. Lajos bizalmatlanságán hajótörést szenvedett, egészen a forradalom karjaiba vetette magát. Belépett a jakobinus-klubba s fölvevén a Fülöp Égalité nevet, Danton, Robespierre és másokkal egyetemben Párisban képviselőnek választatott. Mint ilyen a hegy-párthoz csatlakozott és 1793 jan. saját párthiveinek megdöbbenésére XVI. Lajos halálára szavazott. Csakhogy szavazatával azt a gyanut keltette, hogy maga vágyódik a koronára, amiért is utóbb a forradalmi törvényszék elé állították és ügyes védekezése dacára 1793 nov. 6. halálra itélték és lefejezték. V. ö. Montjoie, Conjuration d"O. (Páris 1793, 3 köt.); Ducoin, Philippe d"O.-Égalité (u. o. 1845); Tournois, Histoire de Louis Philippe Jos. d"O. et du parti d"O. dans ses rapports avec la Révolution française (u. o. 1840-43, 2 köt.). Nejét, akit a herceg régóta elhanyagolt s aki tőle 1792. elvált, 1794. Marseilleben szintén börtönbe vetették; szabadságát 1795., vagyonát azonban csak 1797. nyerte vissza. Párisban 1821 jun. 23. halt meg. Négy gyermeke maradt: Lajos Fülöp (l. o. 1773-1850), a franciák későbbi királya, aki atyja halála után az O. herceg címet viselte; Antal Fülöp, Montpensier hercege (l. o., 1775-1807); Alfons Leodegar, Beaujolais grófja, született 1779., megh. Malta szigeten 1808.; Mária Adela?de Eugénia Lujza, Mademoiselle d"O. (l. o.), szül. 1777 aug. 23., megh. 1847 dec. 31.

Lajos Fülöp (l. o.), a franciák királya, Mária Amáliát, Szicilia hercegnőjét vette nőül, mely házasságból nyolc gyermeke született. Legidősebb fia Ferdinánd, szül. Palermóban 1810 szept. 3., meghalt 1842 jul. 13. Ez a művelt, szabadelvü ifju a Charts hercegi címet, atyjának trónra lépése óta (1830) pedig az O. hercegi és Franciaország trónörökösének címét viselte. 1831-ben és 1832-ben részt vett a belgiumi, 1835-40. pedig az algeriai expedicióban. Katonaember volt, de a mellett a művészetnek és a tudománynak is lelkes barátja. Az ország őszintén gyászolta, midőn a Párisból Neully felé vezető úton baleset érte: lovai megvadultak és ő oly szerencsétlenül ugrott ki a kocsijából, hogy sebeiben meghalt. A népszerü trónörökös halála végzetes csapás volt az O.-házra. Műveinek kiadásáról a fiai gondoskodtak: Lettres 1825-42 (Páris 1889); Récits de campagne en Algérie 1833-41 (u. o., 1890). V. ö. Mendelssohn, Ferdinand Philipp, Herzog v. O. (Altenburg 1842). Neje Ilona Lujza Frigyes Lajos mecklenburg-schwerini nagyherceg leánya, szül. Ludwigslust kastélyban 1814 jan. 24., megh. Richmondban (London mellett) 1858 máj. 18. 1837 máj. 30 nőül ment Ferdinánd O.-i herceghez. Férjének szerencsétlen halála után idejét két fiának, Lajos Fülöp párisi grófnak és Róbert Fülöp chartresi hercegnek nevelésére fordította. Lajos Fülöp lemondása után, 1848 febr. 24. megjelent a francia nemzetgyülés termében, hogy a trónt idősebb fia számára megmentse, de miután ez nem sikerült, Emsbe költözött, honnan időnkint Angliába ment a száműzött Lajos Fülüp családjának meglátogatására. A hercegnő a szobrászat terén is érvényesítette tehetségét. V. o. Schubert G. H., Erinnerungen aus dem Leben der Herzogin H. Luise von Orleans (München 1877); Brunier, Eine mecklenburgische Fürstentochter (Bréma 1872). - Lajos Fülöp király többi fiai: Nemours hercege (l. o.), Joinville hercege (l. o.), Aumale hercege (l. o.) és Montpensier hercege (l. o.). Legidősebb leányát, O. Lujzát, szül. 1812 ápr. 3., megh. 1850 okt. 11., Lipót, a belgák királya vette nőül 1832. Második leánya O. Mária, szül. 1813 ápr. 12., megh. 1839 jan. 6., Sándor württembergi hercegnek lett neje. Több jelentékeny szoborművet készített. Harmadik leánya O. Klementina (szül. 1817 jun. 3.), 1843-82. Ágostnak Szász-Koburg-Gotha hercegének neve volt. Ennek fia Ferdinánd jelenleg Bolgárország fejedelme.

Lajos Fülöp, párisi gróf, szül. 1838 aug. 24., megh. 18j94 szept. 8. ? volt 1850 óta a család feje. Atyjának szerencsétlen vége után mint prezumptiv trónörökös szerepelt s Lajos Fülöp az ő javára mondott le 1848 febr. 24. Anyja Németországban (Eisenach) neveltette, mire Lajos Fülöp aztán az észak-amerikai polgárhábouban vett részt, amelyről jeles munkát is irt: Histoire de la guerre civile en Amérique (1875--88, 7 kötet). Egyéb művei: Les associations ouvrieres (tradesunions) en Angleterre (7 kiad. 1884); De la situation des ouvriers en Angleterre (1873). V. ö. De flers marquins, Le comte de Paris (Páris 1887). Lajos Fülöp 1864. nagybátyjának, Montpensier hercegnek leányát vette nőül, akitől két fia és három leánya született.

A Bourbonok 1814-iki restaurációja után Lajos Fülöp, akkoriban O. hercege, szintén visszakapta családi birtokainak java részét. Az apanage-birtokok Lajos Fülöp trónraléptével (1830) a koronára szállottak és az 1832 márc. 2. kelt törvény értelmében a civillistának ingatlan alapját tették. Az 1848 febr. forradalom azonban e birtokokat nemzeti vagyonnak nyilvánította. Magánbirtokait Lajos Fülöp 1830 aug. 7. gyermekeire rházta át és azokat a civillistából megtakarított összegekből tetemesen gyarapította. Jóllehet, hogy a nemzetgyülés 1848 máj. 26. számkivetésre kárhoztatta az O.-családot, mégsem foglalta le annak birtokait. Azonban Napoleon Lajos, a köztársaság új elnöke, kivitte (1852 jan. 22.), hogy az O.-családnak magánvagyona lefoglaltassék és az állampénztár javára elárvereztessék. Egyúttal kimondotta, hogy az O.-családnak Franciaország területén fekvő birtoka nem lehet, és arra kényszerítette a családot, hogy magánbirtokait a kitűzött határnapon belül eladja. Ezeket az erőszakos rendszabályokat még az O.-családnak politikai ellenfelei is rosszalták, maga a sujtott család pedig tiltakozott a határozat ellen (jan. 28.) és midőn a kormány ápr. havában Neuilly várát és Monceaux birtokot mégis lefoglalta, panaszt emelt a szajnai törvényszéknél, melyet azonban az államtanács 1852 jun. 15. elutasított. Számkivetésök alatt az O.-ok többnyire Angolországban éltek és a politikától távol tartották magukat. Pártjuk azonban, egyesülvén az u. n. legitimistákkal (az idősebb Bourbon-ág hiveivel), különösen III. Napoleon uralkodásának utolsó éveiben tetemesen gyarapodott. 1870-ben a hazának ajánlották föl szolgálataikat, de a császár s utóbb a köztársaság is visszautasította ajánlatukat. A békekötés után Franciaországba tértek vissza, kilátásaik a trónra javultak, pártjuk a választások alkalmával megizmosodott és Aumale herceg meg Joinville herceg is mandátumhoz jutott. Óvatosságuk, habozó magatartásuk és részben fukarságuk meghiusította azonban terveiket, a versaillesi békekötéssel járó felelősség és a párisi kommunisták lázadása pedig visszariasztá őket a politikai küzdőtérről. Beérték azzal, hogy a nemzeggyülés a számkivetésükről szóló 1848-iki határozatot 1872 junius 8-án hatályon kivül helyezte s hogy mandátumaikat igazolta, mire (dec.) a nemzetgyülésben helyeiket elfoglalták. 1872 nov. még azt is sikerült elérniök, hogy a még el nem adott családi birtokaikat, körülbelül 60 millió franknyi értékben, visszakapták. 1876. Dreuxbe hozták vissza a számkivetésben elhunyt családtagok hamvait. Igy a holtak is visszakerültek hazájukba, de az élők befolyása mégsem akart megszilárdulni, jóllehet a legitimisták- és a klerikálisokkal kezet fogva, Thiers elnököt, aki nem akart eszközük lenni, 1873. megbuktatták és Mac Mahont ültették helyébe. Egyúttal Chambord gróffal akartak fuzionálni, ami azonban Chambord nyakasságán mult. Igy a monárkia restaurálása egyre késett. 1883 aug. 24. meghalt Chambord gróf, az idősebb Bourbon-ág utolsó sarjadéka; erre a királypártiak a párisi gróf köré csoportosultak és őt ismerték el a «maison royale de France» fejének. (A spanyol és sziliciai Bourbonok ugyanis az utrechti [1713] békében lemondottak volt a francia trónra való jogigényeikről.) Csakhogy a viszonyok javultak, a köztársaság megizmosodott és az O. hercegeknek trónkövetelő létükre 1883. a katonai szolgálatból, 1886. pedig magából az országból is távozniok kellett. A párisi gróf erre Angliába költözködött, ahonnan több manifesztumot intézett pártjához és a francia néphez, melyben fennen hirdette, hogy Franciaország boldogulásához csak egy üdvözítő utat ismer: a monárkia restaurálását, melyet kedvező viszonyok beálltával meg is fog kisérleni. Miután szép szóval mitsem érhetett el, a népszerü Boulanger tábornokkal lépett összeköttetésbe és a köztársaság erőszakos megbuktatására tört. Ez az intriguans cselszövény Boulanger kudarca után napfényre került, valamint az is, hogy Uzes hercegnő 3 milliót áldozott e célra, mely öszegt a párisi gróf trónralépte után tartozott visszafizetni. Mindez csak hozzájárult tekintélyének aláásására. Megh. 1894 szept. 8. Igényeit legidősebb fia Lajos Fülöp, O. hercege örökölte (szül. 1869 febr. 6.). 1890 febr. 6. hirtelen megjelent Párisban és az új véderő-törvényre hivatkozván, a hadseregbe való fölvételét követelte. A rendőrség febr. 7. elfogta és a törvényszék a febr. 12-iki számkivetési törvénynek megsértése miatt két évi fogházra itélte. Carnot elnök jun. 3. megkegyelmezett a fiatal hercegnek, egyúttal azonban a határra vitette és kiutasíttatta. A herceg atyja halála után erélyes hangon szerkesztett manifesztumot intézett a royalista párthoz és az eddiginél erélyesebb akciót helyezett kilátásba; egyúttal kijelenté abbeli szándékát, hogy a következő választásokkor mint képviselőjelölt fog fellépni. E nyilatkozat a párt idősb tagjai sorában aggodalmat keltett és a párt egyik vezére, Audiffret-Pasquier herceg a vezénylő-bizottságból kilépett. Fülöp herceg, aki VIII. Fülöp név alatt kivánja trónigényeit érvényesíteni, 1896 julius 15. Mária Dorottya főhercegnővel, József főherceg leányával tartotta meg kézfogóját. - A párisi gróf legidősebb leányát Amáliát 1886 máj. 22. Károly, Portugália jelenlegi királya vette nőül; másodszülött leánya Ilona (1895 jun. 24.) Manóhoz, Aosta hercegéhez ment nőül; harmadik leánya, Izabella (szül. 1882.), még hajadon, szintugy a negyedik, Lujza. Ötödik gyermeke, Ferdinánd, Montpensier hercege, 1884. született.

Forrás: Pallas Nagylexikon