Őrlés

apró, törékeny testeknek két érdes felület közötti felaprítása. A búza és rozs Ő.-ének módjai nagyon különbözők, a szerint, amint célul az Ő. egyszerüsége vagy pedig a legtisztább, legfehérebb korpamentes liszt előállítása van kitűzve. Legegyszerübb a sima-Ő., legtökéletesebb a mű-Ő. A sima Ő. azon az elven alapszik, hogy a magot lehetőleg egyszeri felöntés útján őröljék lisztté. A liszttől a korpát, a kevés darát és dercét szitálással elkülöníteni, mellékmunkának tekintik. Sokszor a liszttulajdonos a legegyszerűbb kézi szitákkal maga végzi azt. A mű-Ő. magas, vagy a fokozatos felaprítás rendszere szerinti Ő.-nek elve: a korpahéjak kimélése szempontjából a magot egyes részeire fokozatos és kiméletes felaprítás által felbontani, továbbá a nyert magrészeket, magtöredékeket (töret, dara és derce) méret (nagyság és fajsúly, szerint osztályozni s ezek által a tulajdonképeni lisztté való megőrlés előtt a korpahéjakat elkülöníteni, hogy ekként korpátlan lisztet is lehessen előállítani. A sima Ő.-re berendezett jobb malmokba is tisztító- és koptató gépekkel készítik elő a gabonát az Ő.-hez. A gabonának ezen előkészítése a mű-Ő.-nél föltétlenül szükséges. Az előkészítés után a mű-Ő. fő folyamatai: 1-ször a magvaknak lisztté való fokozatos felaprítása, törés vagy darálás, felbontás vagy feloldás és a tulajdonképeni Ő. által; 2-szor a szitálás vagyis méret vagy nagyság szerinti osztályozása azon magtöredékeknek, melyeket a felaprítási műveletek útján nyerünk és 3-szor az ekként külön választott magtöredékeknek (dara és derce) külön-külön fajsúly szerinti osztályozása vagyis a dara- és dercetisztítás. Ezen megkülönböztethető fő folyamatok egymást kölcsönösen felváltva és kiegészítve többszörösen ismétlődve szerepelnek az üzem alatt s nem elkülönítve. Ezen két Ő.-i rendszer között a legújabb kor Ő.-e áll, az u. n. félmű-Ő., mely eljárás tekintetében a közép utat követi az előbbeni kettő között, tehát fokozatos felaprítással dolozza ugyan fel a magot, de nem oly sokszorosan és kiméletesen, mint a mű-Ő. L. Liszt és Malmok.

Forrás: Pallas Nagylexikon