Ormós

-család (csicseri), Ung vármegyéből, hol a rokon Csicseri orosz család maig is megmaradt, Temes és Arad vármegyékbe származott át. Antal, ki Ung vármegyében főpénztárnok volt, 1774 költözött át Arad vármegyébe s Almásy Krisztinát vette nőül és a hitbuzgó nő kedvéért a ref. vallásról, melyhez ősei tartoztak, a róm. kat. hitre tért át s a Fekete grófi család birtokait haszonbérben tartotta. Fia József temesvármegyei szolgabiró lett s Török Annától nemzé

O. Zsigmondot, műtörténeti irót, szül. Pécskán (Arad) 1813 febr. 20., megh. Budapesten 1894 dec. 17. Tanulmányait Temesvárt, Szegeden és Nagyváradon végezte; 1834. a vármegye követei mellé országgyülési irnokul küldte a pozsonyi országgyülésre, hol tagja volt a Lovassy László elnöksége alatt megalakult s a kormány által üldözőbe vett társalkodó egyletnek, mely miatt többek között is (Pulszky Ferenccel együtt) egy időre eltiltották az ügyvédi cenzurától. 1838.temes vármegye aljegyzője, 1844. főszolgabirája a 1848. egyik országgyülési képviselője lett. A szabadságharc alatt erélyes hazafiui működést fejtett ki s ennek folytán és legjobb bizonyságául az elsők egyike volt, kit a temesvári sáncüregekbe elzártak, honnét csak 9 hó múlva szabadult ki. Szabadságát visszanyervén, az abszolutizmus korszakában visszavonulva élt tanulmányainak és az irodalomnak. 1861. Temes vármegye főjegyzőjévé választotta, de az összehivott és siker nélkül feloszlatott országgyülésre következett provizoriumban szolgálni nem akarván, elhagyta hivatalát s ismét visszavonult a magánéletbe, tanulmányaihoz. Az alkotmány teljes helyreállítás után megyéjének alispánja lett s maradt 1871-ig, midőn Temes vármegye főispánjává neveztetett. 1876. Temesvár szabad királyi városának is főispánja és a Szent István-rend kiskeresztes vitéze lett, 1888. pedig ötvenéves szolgálati jubileuma alkalmával a Lipót-rend középkeresztjét nyerte. Az átalakított főrendiháznak is élethossziglani tagjává neveztetett. 1889. vált meg hosszasan viselt terhes főispánságától. Alapítója és elnöke volt a délmagyarországi muzeum-egyletnek, elnöke az orvosok és természettudósok XXIII. vándorgyülésének, mely Temesvárt tartatott. A m. tud. akadémia már 1861-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Legnagyobb és legjelesebb műve: Az Árpádkori művelődésünk története (Budapest 1881); ezenkivül nagyobb terjedelmü önálló munkái: Utazási emlékek, Németország művészeti leirása, 6 kötetben (Pest 1860-1862, Visszaemlékezések (1885-86, 3 kötet). Az első kötet (Temesvár) Velence leirását foglalja magában és ugyanez megjelent ugyanott német nyelven is; a második kötet Kupeczky János hires magyar festő életét és művészetét rajzolja; a harmadik kötet: Gyüjteményeim címet visel. Kisebb monográfiái: A Széchenyi-szobor és a szobrászat realizmusa (a Koszoruban megjelent cikksorozat utóbeszéddel megtoldott lenyomata, 1863); A herceg Esterházy-képtár műtörténelmi leirása (Pest 1864); Urbinói Santi Rafael (Temesvár); Murányi Ignác temesvári főispán emlékezete (u. o. 1869); Giorgione Barbarelli di Castelfranco (1874), történeti korrajz, stb. Megjelent igen számos nagy becsü műtörténelmi cikke a lapokban, nevezetesen a Pesti Napló, az Arad, az Alföld politikai lapok tárcáiban, az Akadémiai Értesítőben, Arany Koszorujában, az Ország Tükrében, a Hazánk és Külföldben. Az elnöksége alatt alakult és működő délmagyarországi muzeumegylet közgyülésén olvasta fel értekezését: Művelődési adatok Corvin Mátyás életéből, amely 1886. ismételve megjelent az egylet Értesítőjében s a Délmagyarországi Lapokban magyarul és a Südungarischer Lloydban német nyelven. Szintén két nyelven jelentek meg elnöki megnyitó és zárbeszédei ugy az említett gyülésről, mint az orvosok és természetvizsgálók 1886. Temesvárt tartott XXIII. vándorgyüléséről. V. ö. Vasárnapi újság 1872, 34. sz., arcképpel.

Forrás: Pallas Nagylexikon