Ornamentika

(lat.) a könyvnyomtatásban. A könyvnyomdák folytonos szaporodásának következménye volt, hogy önálló, nagy betüöntő vállalatok keletkeztek, amelyek aztán egymással versenyre kelve, mind újabb és újabb ékítőanyagokkal, keretekkel stb. látták el a könyvnyomtatókat. A rohamosabb haladást a 70-es évek óta számíthatjuk. Azelőtt csak a rózsakoszorus ékítmények, kacskaringós cirádák járták; a legnagyobb nyomdáknak is csak egynéhány, többnyire görög mértani s az u. n. bécsi renaissance motivumokat felölelő keretfajtájuk volt. Stilszerüségről alig lehetett szó. Az új era beálltával azonban a könyvnyomtatók - legelőbb is Németországban - nagyobb gondot kezdtek fordítani nyomtatványaikra s fő törekvésük volt azóta, hogy stilszerüen dolgozzanak, a kerettel, ékítményekkel harmonizáló betükből állítsák össze a szöveget, s a szines nyomással még csinosabbá tegyék nyomtatványaikat. Hazánk könyvnyomtatásában a legújabb időkig a német hatás nyilvánult. A németek elül jártak e téren; egyszerre kapták föl a renaissance ékítményeket, a gótikus formákat, meg az arabeszkeket. Divatossá váltak a rokoko-keretek, a görög akantea-ékítmények; mindenféle stilusból merített vignetták, szimbolisztikus ékítmények merültek föl, s az ezeknek megfelelő betűfajták is szaporodni kezdének. Mindez hozzánk is átszármazott. A franciák, olaszok a könyvnyomtatás O.-jában meglehetősen hátra maradtak; nem ugy azonban az angolok és az amerikaiak. Kezdetben ugyan ők is a német betüöntödék formái után indultak, de később egy egészen új, mindeddig páratlan ékítő stilust teremtettek: az u. n. szabad irányt. Nagyobbrészt lineaékítményekből, a sorok merész, de azért szimmetrikus elhelyezéséből áll ez, s nálunk is tért hódított. Hazánk könyvnyomtatói különben mostanában egy új, nemzeties irány elé törekednek: a magyaros motivumokat akarják iparművészetükben érvényesíteni, s bár ennek teljesülése még a jövő dolga, már is észrevehető eredményeket értek el. L. még Könyv és Könyvkötészet.

Forrás: Pallas Nagylexikon