Orobanche
L. (növ. szádor, misegyertya Clusiusnál), a róla nevezett
család génusza, nem zöld élősködő füvek. A szár alja megdagad, innen bocsátja
szívógyökerét a tápláló növénybe. Szára pikkelyes, fehérsárga, pirosbarna,
ágatlan. Virágzata füzér, virága nyitott ajku, nem hull le, kelyhe kétlevelü.
Az O. speciosa DC. a borsót, az O. rubens Wallr. a lucernát, az O. minor Sutt,
a lóherét pusztítja. Testvérgénusza, illetőleg algénusza, a Phelipaea Tourn. el
is ágazik, lilaszin v. kék, kelyhe 4-5 metszetü. Az O. ramosa L. (kenderfojtó)
a kenderen él, később a dohányra, kukoricára, tányérrózsára és fekete
csucsorkára is átszármazott. V. ö. Beck G., Monographie der Gattunk O. (Cassel
1891); Koch, Die Entwickelungsgeschichte der Orobanchen (Heidelberga 1887). L.
még Élettartam és Herefélék.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|