Orobanche

L. (növ. szádor, misegyertya Clusiusnál), a róla nevezett család génusza, nem zöld élősködő füvek. A szár alja megdagad, innen bocsátja szívógyökerét a tápláló növénybe. Szára pikkelyes, fehérsárga, pirosbarna, ágatlan. Virágzata füzér, virága nyitott ajku, nem hull le, kelyhe kétlevelü. Az O. speciosa DC. a borsót, az O. rubens Wallr. a lucernát, az O. minor Sutt, a lóherét pusztítja. Testvérgénusza, illetőleg algénusza, a Phelipaea Tourn. el is ágazik, lilaszin v. kék, kelyhe 4-5 metszetü. Az O. ramosa L. (kenderfojtó) a kenderen él, később a dohányra, kukoricára, tányérrózsára és fekete csucsorkára is átszármazott. V. ö. Beck G., Monographie der Gattunk O. (Cassel 1891); Koch, Die Entwickelungsgeschichte der Orobanchen (Heidelberga 1887). L. még Élettartam és Herefélék.

Forrás: Pallas Nagylexikon