Örök evangelium

(evangelium aeternum), középkori fanatikusok tévelye, mely szerint a három isteni személy mindegyikének külön korszakát kell képzelnünk. Az Atya-Istené az ószövetség egész Krisztusig, innét körülbelül a XII. sz. végéig terjed a Fiu-Isten korszaka; a XII-XIII. sz. kezdődik a Szentlélek-Istené, melyben a tiszta szeretet fog kizárólagosan uralkodni, a vallás külsőségei, szentségek stb. megszünnek, s ezen korszak a mennyei Jeruzsálem mintegy leereszkedése lesz a földre. joachim, Fioreben, S.-Giovanni-kolostor apátja (megh. 1202 márc. 20.), művei (Concordia, Expositio in Apokalypsim, Psalterium, decem chordarum) adtak alkalmat a bennök rejlő jövendölésekkel ezen tulzó miszticizmusra, melynek a XIII. és XIV. sz.-ban a franciskánusok egyik csoportja, az u. n. fraticellik voltak követői és a papság ellen vívott hacukban védelmezői és terjesztői. A főbb tételeket 1255 okt. 23. IV. Sándor pápa kárhoztatta. Az Ö. némi visszhangja hallható a XVI. sz. fanatikusai, sőt később, némely filozofus irataiban is. V. ö. Schelling, Philosophie d. Offenbarung.

Forrás: Pallas Nagylexikon