eszményi állapot, melyben a háboru feltétlen kizárásával az
esetleg felmerülő nemzetközi kérdések mindenkor békés megoldást nyernek. Ily
értelemben az Ö. utopia, amelynek megvalósulását nemcsak az államoknak
kölcsönös függetlensége, hanem az is lehetetlenné teszi, hogy a háboru bizonyos
esetekben s bizonyos körülmények között az önfentartás és önérvényesülés
nélkülözhetetlen, s azért az állam létjogából kifolyólag jogos eszköze. Amit
azonban nem lehet elérni, azt meg lehet közelíteni és ez a békés nemzetközi
érintkezésnek biztosítása, a surlódások és viszályok okainak elátávolítása, a
felmerülhető érdekösszeütközéseknek békés megoldása a művelt államok külügyi
politikájának egyik első rendü feladata.
IV. Henrik francia királyt tartották sokáig az első
fejedelemnek, aki komolyan törekedett volna az Ö. megalapítására. Ámde újabb
időben kitünt, hogy ez a hir Sully miniszter megbizhatatlan emlékiratain
alapszik és hitelt nem érdemel. E század elején a Szent szövetség tagjai tűzték
maguk elé cél gyanánt a világbéke megőrzését, meddő eredménnyel. Az irók közül,
kik az Ö. eszméjét felvetették, időrendi sorban Castel Károly Irénée
saint-pierrei apát a legelső. Projet de paix perpétuelle entre les souverains
chrétiens c. munkája 1713. jelent meg és nagy feltünést keltett. Példáját
követte Kant Immanuel bölcsész (Zum ewigen Frieden). Egyébiránt Hugo Grotius,
Leibniz, Montesquieu, Rousseau, Voltaire, Lessing, Heder Bentham, és sok más
jeles bölcsész és iró is foglalkozott az Ö. problemájával. Viszont azonban oly
hangok is hallatszottak, melyek a háborut szükségesnek, sőt üdvösnek mondják.
Újabban több béke-egyesület alakult, mely a felmerülő politikai viszályok
eldöntését, valamint a háboruk megakadályozását nemzetközi békebiróságoktól
várja. Az első béke-egyesületet az angol Állen Vilmos alapította; Cellon gróf
1830. Genfben alapított béketársulatot. Burrit Elihu (l. o.) elnöklete alatt
tartották meg 1847. Londonban a «béke barátjai» első gyülésüket és 1848 óta
ugyszólván évenkint összegyülnek tanácskozásra az Ö. barátjai. A most fennálló
béke-egyesületek sorából említendők a londoni «International Arbitration and
Peace Association», a genfi és párisi «Société française des amis de la paix et
de la liberté», a milanói «Lega della fratellanza, pace e libert?», a norvég
«Nordisk Forening mod Krig», a philadelphai Universal Peace Union, a Magyar
békeegyesület (l. o.) stb. A kiválóbb egyesületek közös kongresszust szoktak
rendezni és a VII. nemzetközi békekongresszus 1896 szept. 17-22-ig Budapesten
tartotta gyüléseit. A kongresszuson Türr tábornok vitte az elnöki szerepet. A
kongresszus Bernben székelő állandó bizottságát hatalmazta fel arra, hogy a
háboru kitörését megelőzőleg befolyását a béke fentartása érdekében alkalmas
módon érvényesítse. Ennek az állandó bizottságnak vezértitkára és lelke a
fáradhatatlan Ducommun. Az Ö. kérdése újabban a politikusokat is
foglalkoztatja, akik most már a parlamentek konferenciáin (interparlamentáris
konferencia) foglalkoznak vele. Ezeket a nemzetközi gyüléseket Anglia
kezdeményezte s minden államból számos képviselő és politikus vesz részt
bennük. Az első ilyen konferencia Párisban volt (1889 jun. 29-30.), a második
Londonban (1890 jul. 22-23.), a harmadik Rómában (1891 nov. 3-7.), a negyedik
Bernben (1892 aug. 22-27.), az ötödik Chicagóban (1893), a hatodik Hágában
(1894), a hetedik Brüsszelben (1895 aug.); ennek legkimagaslóbb mozzanata az
volt, hogy a román nemzetiségi kérdést, melynek éle a magyarok ellen irányult,
a konferencia Apponyi, Jókai és Pázmándy beszédei után a napirendről nevezetes
többséggel levette s egyúttal az olaszok és románok ellenkezése dacára is
elfogadta a magyar képviselőknek meghivását, hogy a nyolcadik
interparlamentáris konferencia Budapesten tartassék meg. Ez a konferencia 1896
szept. 24-25. meg is tartatott, számos bel- és külföldi tag jelenlétében. A
konferencia Apponyi Albert gróf javaslatára elhatározta, hogy jövőre a
parlementi tagokon kívül a konferencián résztvehetnek azok a küldöttek is,
akiket az uralkodók és államfők vagy a kormányok akarnának e célból ide
küldeni, amilyenek p. az orosz birodalom tanácsának tagjai, vagy más nem
alkotmányos ország hasonló intézményének képviselői, akik kormányuk
fölhatalmazásával jelentkeznének.
Forrás: Pallas Nagylexikon