Örökhaszonbér

(emphyteusis), a római jogban elidegeníthető s örökletes dologbeli jog, melynél fogva valaki másnak tulajdonát képező jószágot (termelésre rendelt telket) a közterhek viselése és a tulajdonosnak fizetendő évi adó (canon) mellett kizárólag használhat. Átruházás esetében - általános örökség esetét kivéve - a vételárnak, ilyennek hiányában pedig a jószág becsértékének ¹/₅₀-ed része, az u. n. laudemium (l. o.) járt a jószág tulajdonosának. A jószág tulajdonosát dominus emphyteuseosnak, az örökhaszonbérlőt emphyteutának, a jószágot emphyteusisnek nevezik. Az osztrák törvény örökhaszonbért (Erbpacht) és örökbért (Erbzins) különböztet meg. A különbség a kettő között az, hogy amannál a viszontszolgáltatás a jövedelemhez arányosított haszonbérben, emennél pedig csak a földtulajdon elismeréséül szolgáló csekély adózásban áll.

Forrás: Pallas Nagylexikon