Öröklésre való érdemetlenség
Az öröklés feltételezi, hogy a részesített személy az
örökhagyó vonzalmán vagy a vér kötelékén alapuló közeli viszonyban álljon az
örökhagyóhoz. Ez a feltevés azonban megsemmisül, ha a részesített az örökhagyó
ellen oly cselekményt követ el, mely egymáshoz való viszonyukat erkölcsi
alapjaitól megfosztja. (l. Kitagadás). Az öröklésre érdemetlen az öröklséi rend
megállapításánál figyelembe nem jön, hanem ugy tekintendő, mintha az örökhagyó
előtt halt volna meg. A biró az érdemetlenséget hivatalból nem veheti
figyelembe; valamint más esetekben, midőn az örökség jogosulatlan kézbe jut,
ugy itt is az érdekelt felek közbelépésétől függ jogaik érvényesítése. Az
érdemetlenségre nem lehet hivatkozni, ha az örökhagyó az érdemetlennek
megbocsátott. A megadott bocsánat vissza nem vonható s az örökhagyó akarata
elég erős arra, hogy az érdemetlenséget megszüntesse, de arra nem, hogy újra felélessze.
A bocsánat azonban lehet feltételes, p. függővé tehető az örökhagyó haláláig
tanusítandó magaviselettől.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|