Örökléstan
genetika
Noha az átöröklés jelensége, annak konzervativizmusa és változékonysága ősidők óta ismert, tudományos örökléstanról csak 1866 óta beszélhetünk. Ekkor állapította meg Mendel, hogy egyes tulajdonságok egymástól függetlenül, mások kapcsoltan adódnak át az utódoknak és eloszlásuk számszerűsíthető törvényeket követ. A korai genetika az egyes tulajdonságok meghatározásáért felelős tényezők amelyeket később géneknek neveztek el mibenlétével nem foglalkozott, csak az eloszlásukat, megnyilvánulásukat meghatározó törvényszerűségekkel. Morgan Nobel-díj 1933 és iskolája megállapította, hogy a gének a minden sejt osztódásakor a sejtmagban megfigyelhető pálcikaszerű kromoszómákban foglalnak helyet, gyöngysorszerűen egymás mellett, és kidolgozták azokat a módszereket, amelyekkel egymáshoz viszonyított helyzetük, sorrendjük meghatározható géntérképezés. 1944-ben Avery megállapította, hogy a gének anyaga, azaz az átöröklés hordozója egy jólismert szerves vegyület, a DNS. A DNS kettős-helix szerkezeti modellje Watson és Crick, 1953 képes volt magyarázni az öröklési anyag információraktározó és továbbadó szerepét, az információ megkettőződését a szaporodás során replikáció, az információ megőrzését és megváltozását mutáció.
Szerkesztette: Lapoda Multimédia
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|