Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Örökös kije... ----

Magyar Magyar Német Német
Örökös kije... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Örökös kijelölése

Az Ö.-nél nem szükséges, hogy a végrendelkező az «örökös» szót használja; hanem elégséges, ha örökös kijelölésére irányuló szándéka a végrendeletből kiderül. Örökös az, akire a végrendelkező cselekvő vagyonát mint egészet, összességet, vagy akire cselekvő vagyonának mint egésznek valamely hányadát hagyja. Örökös azonban más módon is kijelölhető. A végrendelkező ugyanis ritkán tartja szem előtt a különbséget a vagyonába mint egészbe való belépés, és a halála esetén vagyonából más módon nyerendő kedvezmény közt. Midőn valakire vagyonát mint egészet v. ennek hányadát hagyja, az a szándék vezérli, hogy az illető személy vagy személyek a vagyona fölötti uralmát folytassák és hogy a hitelezőket és a hagyományosokat ehhez a személyhez (v. ezekhez a személyekhez) utalja. Ámde ez az akarat nem csak abban találja kifejezését, ha a végrendelkező vagyonát mint egészet vagy annak hányadát, hanem akkor is, ha vagyonának tetemes, bár nem hányad szerint meghatározott részét hagyja valakire; sőt nálunk sűrün fordul elő, hogy az örökhagyó hagyatékának nem szám szerinti hányadára rendel örököst, hanem egyes jelentékenyebb vagyontárgyaira, melyek a hagyatékot egészben vagy nagyobb részben kimerítik; gyakran találkozunk különösen oly végintézkedésekkel, melyek a vagyont nagyobb részben vagy egészen kimerítő jelentéknyebb alkatrészeit felsorolva, azokra külön-külön jelölnek ki örököst, s igy mintegy már az osztály is megejtik; népünk az ily módon részesítetteket örökösöknek nézi és biróságaink gyakorlata ezt helyben hagyja. E szerint örökösnek tekintendő az is, akire az örökhagyó egy vagy több meghatározott dolgot hagyott, melyek az egész hagyatékot kimerítik vagy annak jelentékeny részét képezik; ugyszintén Ö. forog fenn akkor, ha az egyiknek ingó, a másiknak ingatlan vagyonát hagyta. Mindezen esetekben az illetők a reájuk szállott vagyon arányában örökösöknek tekintetnek; ellenben azt, aki a végintézkedés alapján az örökségből és annak rovására más módon nyer kedvezményt, és igy örökösnek nem tekinthető, hagyományosnak nevezzük. V. ö. Zsögöd B. értekezését az örökösödési törvénytervezetről (Magyar Igazságügy, XX. köt. 294. old.); Zlinszky, Magyar magánjog (730. old.); Kern T., Magyar öröklési jog (I. köt., 264., 265. old.).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is