Örökösödési eljárás

az az eljárás, melyet a biróságok és az ezek által megbizott v. a törvény által közvetlenül felhatlamazott közegek az örökösödési ügyek peren kivüli rndezésére s elintézésére nézve követnek. Az Ö. különösen kiterjed a haláleset felvételére, a végrendelet kihirdetésére, a hagyaték leltározására, tárgyalására s átadására, a perre utasításra, az öröklési igények per útján történt érvényesítése utáni teendőkre, a hagyaték kezelésére, biztosítására s értékesítésére, az önjogu örökösök megegyezése alapján szükséges cselekményekre. Különösen intézkedik még az eljárás a külföldiek hagyatéka tekintetében és arról az esetről, amikor örökös nem létezik. Előbb Ö.-unkat az 1868. LIV., az 1877. XX. és az 1881. LIX. t.-cikkek szabályozták. Újabban erről az eljárásról rendszeres és kimerítő törvényként az 1894. XVI. t.-c. rendelkezik. Ez az Ö.-ban az árvaszékek és a törvényszékek volt hatáskörét megszünteti és az eljáráshoz tartozó minden peren kivüli funkciót kizárólag a járásbiróságok hatáskörébe utal. E mellett a haláleset felvételét és a leltározást rendszerint a községi közegek, a hagyaték tárgyalását pedig a kir. közjegyző mint birói megbizott hatáskörébe utasítja. Egyébiránt a törvény abból az elvből kiindulván, hogy a hagyaték magánál a jognál fogva, és nem a birói átadás alapján válik az örökös tulajdonává, az Ö.-t nem mondja ki feltétlenül kötelezőnek, hanem azt rendszerint csak kérelemre rendeli megindítandónak, hivatalból pedig csupán: ha az örökös, utóörökös v. köteles részre jogosított ismeetlen helyen távol van; kiskoru, méhmagzat v. még nem született személy; ha még csak létesítendő alapítvány van édekelve; ha tudvalevő örökös egyáltalában nem létezik, végre - a telekkönyv rendben tatásának céljából - ha a hagyatékhoz ingatlan vagyon tartozik és három hónapon belül az Ö. megindítását v. örökösödési v. hagyományi bizonyítvány kiadását senki sem kérte.

Forrás: Pallas Nagylexikon