Örökösödési per

az a polgári per, mely bizonyos hagyatékra vonatkozólag v. csupán az örökösödési jog birói megállapítása végett, v. egyúttal a hagyatéki vagyonnak v. a vagyon egy részének mint örökségnek megitélése iránt indítatik. Ö.-ről csak akkor lehet szó, amikor mind a két fél az örökösödésre alapítja igényeit; nem ilynemü tehát az a per, amelyet az örökös mint az örökhagyó kétségtelen jogutódja, nem az örökösödési jog alapján álló harmadik személy ellen indít. Ha a hagyatékra vonatkozólag örökösödési eljárás (l. o.) volt folyamatba téve, és ha ennek folyamán az örökösök közt egyezség nem jött létre, az eljárás befejezéseül hozott perre utasító végzésben kell eldönteni azt, hogy az Ö.-ben ki legyen köteles felperesként föllépni. E tekintetben szabályul áll, hogy a birtokban levő féllel szemben a birtokban nem levő fél, ha pedig az egyik sincs birtokban v. többen vannak birtokban és különböző jogalapokra hivatkoznak, a szerződési örökös ellen mind a végrendeleti, mind a törvényes örökös, a végrendeleti örökös ellen a törvényes örökös viseli a felperes szerepét. Amig előbb az Ö.-ek kivétel nélkül a rendes eljárás alá és a törvényszékek hatáskörébe tartoztak, az 1893. XVIII. t.c. szerint, ha az egész hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot meg nem halad, a járásbiróság sommás eljárás útján itél. Illetékes perbiróság az, amelynek területén az örökhagyó utolsó rendes lakása volt; ha az örökhagyó az országon kivül halt el, az, amelynek területén az örökhagyó legutóbb lakott; ha pedig ezt a lakhelyet kitudni nem lehet, vagy ha az országban soha sem lakott, az, amelynek területén a hagyaték létezik.

Forrás: Pallas Nagylexikon