Orosz

1. Ádám, iró, egyházi szónok, szül. Miskolcon 1802 nov. 23., megh. Egerszalókon 1872 ápr. 13. 1822. belépett az egri papnevelőbe. Felszenteltetvén, négy évig káplán, azután főegyházi hitszónok. 1837. plébános Egerszalókon. Irodalmi munkássága: Egyházi beszédek (2 kötet, Eger 1841-45; 2. kiadás 1854; u. e. beszédeknek 3. kötete 1855, 4. és 5. kötete 1855, 6. köt. 1858); Ida vagy a pusztai sír (beszély ige nélkül, Eger 1853); Jézus hét szava a kereszten (Eger, 1860, 2. kiad. 1887) és számos kisebb mű. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.

2. O. Ferenc, XVIII. sz.-beli iró, a pálosok szerzetének egyik jeles tagja. Megirta szerzete történetét s azt Synopsis annalium eremicoenobiticorum ff. eremitarum Ord. S. Pauli címen Sopronban 1747. közre bocsátotta. Egyéb művei: Egyedülvalóságnak ékessége (Nagyszombat 1754); Kummer László után fordította Puteus aquarum viventium: Élő vizek kuttya (u. o. 1758); Orationes procerum rgni Hungarici (Kőszeg 1754); Első remete Szt.-Pál lelki elmélkedésekre gerjedeztető barlangja (Nagyszombat 1755); Keresztényi tökéletes halálra készülő élet (Pozsony 1758); magyarra fordította s betürendbe szedve kiadta Hanapi Flores biblici c. munkáját Lelki kincsekkel rakott tárház (Kassa 1769); Magyarország jeles tündökléssel feltetszett uj csillaga (Nagyszombat 1751); végre 1760. jelent meg tőle Jánosnak, a küküllői esperesnek krónikája magyarra fordítva ily cím alatt: Első Lajos, Magyarország királyának dicsőséges országlásáról való rövid krónika.

3. O. József, iró és publicista, szül. 1809., megh. Versaillesban 1851 jan. 18. 1834. és 1835. kiadta a Fillértár c. folyóiratot s 1837. alapította a Hirnök c. politikai lapot, melyet 1842-ig, a lap betiltásáig szerkesztett, azután pedig a Századunk szerkesztője volt. Azonkivül önállólag kiadta: Ungarns gesetzgebender Körper auf dem Reiscstage zu Pressburg im Jahre 1830. sammt Aktenstücken und Anmerkungen (Lipcse 1831), mely abban az időben nagy feltünést keltett mű volt. Ezt követte: Terra incognita, Notizen über Ungarn. In zwanglosen Heften, herausgegeben von... 1 Heft (Lipcse 1835, másodszor 1860). Pozsonyban adott ki egy ily címü munkát: Gróf Széchenyi István mint iró, mely németül is megjelent Nagyszombatban: továbbá ugyancsak Pozsonyban adta ki: Gesetzartikel des ungarischen Reiscstages 1839-40 nebst d. Wechselrechte und den übrigen Kreditgesetzen für das Königreich Ungar; Akademischer Vortrag von Graf Stephan Széchenyi (1843). A szabadságharc leverése után menekülni volt kénytelen s Párisba ment, hol a protestáns hitre tért át. Azonban Franciaországban oly nagy szükségbe jutott, hogy végre agyonlőtte magát.

4. O. László, régi magyar misszionárius, szül. 1697., megh. 1773. A jezsuita-renbe 1726. felvétetvén, azonnal Amerikába ment mint hittérítő. Négy évtizeden át működött itt különösen Paraguayban, Buenos-Ayresben, mint a jezsuita-rend főnöke. 1768. visszatért Európába s Nagyszombatban a rend lelkésze lett. Stöcklein nagy művében több tudósítását közli, továbbá ő irt a Decades virorum illustrium Paraquariae J. S. ex historia provinciae et aliunde deromptae (Nagyszombat 1759) 2. kötetét. Kéziratban maradt egy khinai szótára, melyet spanyol nyelvből fordított latinra.

Forrás: Pallas Nagylexikon