Oroszhegyi

Józsa (családi nevén Szabó), iró, szül. Nagy-Kolcson (Szatmár), más adat szerint Belső-Szolnok vármegyében, Dézs környékén 1822 máj. 22., megh. Budán 1870 febr. 19. O.-t a papi pályára szánták, de ő az irodalom felé vonzódott s pap nagybátyja minden ellenzése ellen, ott hagyta a szemináriumot s Pestre ment orvostanhallgatónak. Bugát Pál, akkori dékán pártfogásába vette az ifjut és az Orvosi Tár korrektorául alkalmazta, később is vezette. A Garay Regélőjében lépett fel, majd verseket irt az Életképekbe és tárcákat Vahot I. Divatlapjába. 1844-47. a Jelenkor ujdonsági rovatát vezette. Általán sokfelé forgácsolta tehetségét. Az 1848-iki események megakasztották diplomája megszerzésében. Eötvös J. báró közoktatási fogalmazóvá nevezte ki, majd guerillavezető (év végéig őrnagy) lett, azután ismét irogatott, de az utolsó csaták szinhelyén ismét ott volt. Világos után 10 évi várfogságot kapott; 5 évet le is ült Csehországban. 1856-ban visszatért Pestre, hol 1857. orvosdoktorrá avatták, s az akkor alakult Orvosi Hetilap szerkesztőtársa lett és megnősült. Kolozsvárt akart ügyvédi gyakorlatot kezdeni, de nyugtalan természete Bukarestbe űzte, neje ott elhalt, ő mint katonaorvos török államszolgálatban működött a Dobrudsában, Kis-Ázsiában, Ciprusban, Alexandriában. Megtakarított pénzével 1868. visszatérőben volt hazánkba, midőn az úton szélhűdés érte s tehetetlen állapotában kifosztották. Két évig tengődött még Kolozsvárt és Pesten, amikor meghalt. Mint szépirodalmi és hirlapiró a 40-es években volt divatban. Az 50-es években Törökországból küldött levelei értékesek. Kiadott egy német-magyar nyelvtant (Pest 1847), egy Szervényi (szerves) vegytant és mint az állatdelejességgel vagyis óddal foglalkozó orvos, e kedves tárgyáról Az ód és életdelejesség közéleti értéke (Pest 1858) című munkáját.

Forrás: Pallas Nagylexikon