Oroszok

(russzkij), szláv eredetü nép, mely Oroszország legnagyobb részét lakja: a Fehér-tengertől a Fekete- és az Azovi-tengerig, Finnországtól meg a keleti-tengeri tartományoktól és a litván meg a lengyel kormányzóságoktól Szibéria K-i partjáig. Az orosz néptörzs három nagy csoportra oszlik: a nagy-O.-ra, kik legtöbben vannak, a kis-O.-ra vagy ruténekre és a fehér-O.-ra. Számuk, Janson szerint, a 70-es évek elején egész Európában 55 millió volt, a központi statisztikai biztosság adatai szerint (1886) 75 millió (Oroszország 102 milliónyi lakosságának 72,5%-a), s még 3 millió az osztrák-magyar monárkiában: vagyis összesen 78 millió; ebből 53 millió nagy-orosz, 19¹/₂ millió kis-orosz és 4¹/₂ millió fehér-orosz. - Hazánkban a felvidéken már a XIII. sz. végén voltak O. (rutének), de nagyobb számban csak 1340. jöttek be Koriatovics (l. o.) Tivadar herceg vezetése alatt; most már erősen magyarosodnak, számuk (1891) 379,782, az összes lakosság 2,5%-a. Az orosz, mint népfaj, jól megtermett, közép nagyságu, kitartó testalkatu és edzett természetü; ritka szemöldei alatt pislogó szeme, kicsiny pisze orra és erős szakálla van, de hangja zengzetes, fogai szép fehérek, homloka széles, álla szép kerek. Jellemének jó oldalai: a ritka szorgalom és türelem, a hazaszeretet, a ragaszkodás az ősi valláshoz és a «fehér» cárhoz; árnyoldalai: az iszákosság, a durva kegyetlenség, könnyelmüség, hajlam a szolgaságra, lopásra és csalásra. A kis-O., bár számra kevesebben vannak és elnyomottan élnek, műveltebbek, szelidebb lelküek és intelligensebbek a nagy-O.-nál, kik kalmárszellemüek, kiméletlenek és önzők. L. Európai népviseletek (VI. köt., 562. ol. I. szinnyomat 11. és 12. ábráját).

Forrás: Pallas Nagylexikon