Oroszország

(Rosszija, l. a mellékelt térképet) néven az orosz birodalomnak (Rossziszkaja Imperija vagy Rosszijszkoje Gosszudarsztvo) európai részét értjük, mig a többi részeit (Szibéria, Turkesztán és Transzkaukázia) Ázsiai O.-nak hivják. O. határai É-on a Jacobs-elvtől a Kara folyóig 9084 km.-nyi hosszuságban az Északi-jegestenger; K-en a Kara folyó, az Ural-hegység és Ural folyó (4306 km.), továbbá a Kaspi-tenger Bakuig (3378 km.); D-en a Bakuból Arabatba vezető út, a Kaukázus (1417 km.) és a Fekete-tenger a Duna-torkolatig (2015 km.); végre Ny-on Románia (799), az osztrák-magyar monárkia (1226), Poroszország (1183), a Balti-tenger (6749), Svéd- (536) és Norvégország (762). Ezen határok közt területe: 5.515,057 km², egész Európának közel ³/₅-e, azaz 1.683,912 km²-rel több, mint Európa összes egyéb államainak.

[ÁBRA] Oroszország

Partjai és felülete.

Bár összes tengeri határai 21,227 km. hosszuak, az egész területhez képest mégis csekélyek, amennyiben 260 km² területre esik 1 km. hosszu part (Nagy-Britanniában már 27 km²-re esik 1). Norvégia határától egyz egyhangu Muman-part húzódik KDK-re 420 km.-nyi hosszuságban a Szvatoi-Nosszig, ahol a Fehér-tenger (84,100 km²) bejárata van. A Murman-partból a Rybacsii-félszigt nyulik ki. A Fehér-tengernek nagy öblei a Kandalakszkaja, az Onega, Dvina- vagyis Arhangelszki- és a Mezeni-öböl. A Fehér- és Jegestenger fogják körül a nagy Kola-félszigetet. A Fehér-tengerben az Arhangelszki-öbölben vannak a Szoloveckie-szigetek (266 km²) és a Mezeni-öbölben a Morzsovec. A Kola-félszigeten kivül a szabálytalan Kanin-félsziget (10,340 km²) nyulik ki a Jegestengerbe, DNy-on a Koniusin-, ÉNy-on a Kanin- és K-en a Mikulkin-fokban végződvén. Ezzel csaknem ugyanazon szélességi fok alatt végződik egy másik Szvatoj-fok, amely a Csesszkaja-öböl bejáratát jelzi és amelytől mintegy 85 km.-nyire van Kolgujev sziget (3496 km²). A Szvatoj-foktól nagyobbára a lapos és homokos partok, amelyeken a porosz nehrungenhez hasonló homokos földnyelvek láthatók, a 7 km. széles Jugor-szorosig huzódnak; ennek közelében van a keskeny Dolgi és a nagy Vajgács sziget, amelytől a 43 km. széles Kara-szoros választja el Novaja-Zemlyát. A Kaspi-tengernek O. határául szolgáló partjai jobbára laposak és csak ahol a Kaukázus végső kiágazásai megközelítik, lesznek egy kissé emelkedettebbek.A Volga-torkolattól DDNy-ra van az ugynevezett útvesztője, amelyek közt a tenger vize keskeny csatornákba nyulik el. Szulaktól L-ra az 55 km. hosszu Koza Ucs nevü földnyelv és folytatása a Csecsen sziget látható, amely a parttal a keskeny Agrakhani-öblöt alkotja. A Szamur-torkolat közelében az Apseron-félsziget (1803 km²) nyulik be a tengerbe; tőle D-re van a Nargin-szigettől védett bakui kikötő, a Kaspi-tenger legjobb kikötője. A Fekete-tenger partjai legváltozatosabbak a Krim-félszigeten, itt van a Kaffai-öböl és kikötő, az Aia-fok, amelytől Ny-ra van a Balaklava-öböl, a Kerszoneszosz-fok, a hires Szebasztopoli-öböl, a Kalamitai-, Eupatoriai-öböl, a Tarkan-Kut-fok és a Karkinit-öböl. A Krim-félszigettől Ny-ra a partokon számos a kisebb-nagyobb liman, itt nyulik ki a Kinburn-fok, itt van Ocsekovval szemben a kis Berezan sziget, a Dnyepr és Bug egyesült torkolatai, az odesszai kikötő és a Dnyesztr-torkolat. A Balti-tenger partjaiba D-en benyulik a Rigai-öböl (7536 km²); bejáratánál a nagy Oesel, közepén a kisebb Rurnö és Kuhnö szigetek vannak. Oeseltről É-ra fekszik Dagö, Worms és Nuckö, mely utóbbi már egészen közel van Esztoniához. A Balti-tenger másik nagy öble a Finn-öböl és ennek kikötői a Narava-torkolat és a kronstadti; szigetei számosak, köztük a legjelentékenyebb a Kotlin.A Hangöudd-foktól É-ra nagyon sok a norvégiaihoz hasonló fjord és a skör néven ismeretes apróbb sziget és zátony. A Balti-tenger ezen, Botteni-öböl néven ismeretes részében a legnagyobb szigetek az Aland-csoport. Miként partjainak egyhanguságával, felületének egyformaságával is éles ellentét van O. és Ny.-Európa közt. Egész belseje sík, 169. m. átlagos magasságu föld, amelyen csak halmok láthatók; legnagyobb emelkedései szélein vannak; ÉNy-on a finn és az orosz Lappföld fensíkjai, K-en az Ural-lánc, DK-en a Kaukázus, D-en Krim hegyei és Ny-on a volhiniai magaslatok. A földhátak, amelyeket azelőtt Ural-Baltinak és Ural-Kárpátinak neveztek és NyK-i irányuaknak képzeltek, ÉD-i irányban huzódnak. Az egyik, a középső, miként Tillo nevezi, a Valdai-magaslattal kezdődik, 1387 km.-nyi husszuságban húzódik D-nek és a Donec-platóban (Doneckij Kiaj) ér véget és vizválasztóul szolgál egyrészt a Dnyepr, másrészt a Volga és Don között; rajta erednek O. fő folyói (Nyemen, Düna, Lovat, Volga, Oka stb.). A másik, Volga-jobbparti földhát Nizsníj-Novgorodtól és Kazantól Caricinig huzódik és belőle kiágaznak D-felé a Jergenii-magaslatok és elnyulnak Tambovig. E földhátak, bár 300-330 m.-nyi tengerszin fölötti magasságnál nagyobbra nem emelkednek, a folyók völgyéből sok helyen igazi hegyeknek látszanak. E földhátakon kivül L. felületét jellemzik a nagy kiterjedésü depressziók. ÉNy-on van 75-150 m. magasságban a Paipusz, Onega stb. tavak által elfoglalt síkság, amely KÉK-felé egészen a Jeges-tengerig nyulik a Timan nevü magaslatokig. Egy másik mélyedés elválasztja a középső földhátat a volgamellékitől. DK-en az alsó Volga és alsó Ural körül egészen az Uszt-Urtig nyulik és a Kaspi-tenger É-i oldalán a tengerszinnél is mélyebbre sülyed. Végül a Pripet környékén van a Poliesszie nevü mélyedés, amely a Pripet medencéjét és a Közép-Dnyepr környékét foglalja magában. A felület egyformaságának megfelel a geologiai egyhanguság is. A geologiai rétegek nincsenek összetördelve és egymásba szorítva, hanem vizszintesen feküsznek egymás alatt (V. ö. Karpinszkíj, Physico-geogr. Verhältnisse d. europäischen Russlands, Szt.-Pétervár 1887.)

Vizek. O. öt tenger vizkörnyéke közt van megosztva. Az Északi-jegestenger környéke 1.254,166, a Kaspi-tengeré 1.867,599, az Azovié 559,394 és a Fekete-tengeré 747,795 és végre a Baltié 967,110 km². Ebből látszik, hogy O. összes területének 58%-a a Jeges- vagy a Kaspi-tengerbe, tehát olyan vidékre küldi vizeit, amely Nyugat-Európától el van fordulva. Az Északi-jegestengert táplálják a Tana, Paszvig, Tuloma (339 km), a Ponoi (265 km.), a Kem (405), a Vig (521), az Onega (428), a Dvina számos mellékvizével, a Kuloi (267), a Mezen (876), a hatalmas Pecsora (l. o.) és végül a Kara (237). A Kaspi-tenger európai mellékvizei: az Ural (2396 km.), a Volga, Európa el leghatalmasabb folyója számos nagy és hajózható mellékvizeivel, a K-i Manics (275), a Kuma (636), a Terek (615), a Szulak (306 és a Szamur (214 km.). Az Azovi-tengerbe ömlenek a Jeja (306), a hosszu Don (l. o.), a Miusz (235) és a Szalgir (181). A Fekete-tenger európai O.-ból kapja a Kubant (879), az Almát, Csernaját, a nagy Dnyeprt számos jelentékeny mellékfolyóval, a Bugot (801 km.) és a Dnyesztert. A Balti-tenger vizkörnyékéhez tartoznak: a Warthe, amely az Oderába folyik, a Visztula, amely német területen torkollik, a Ny-i Buggal, a Memel vagyis Niemen, amely szintén Poroszországba torkollik, a Vindava, a Düna (1024 km.), a Kurlandi-Aa (270), a Livoniai-Aa (425), a Pernava (134), a Narova (82), a Neva, a Kymmene, Kumo, Lapoojoki, Ule?, Kemijoki és a Tonrne?. O. nemcsak folyó, de álló vizekben is igen gazdag; a tavak területe 152,452. Sztrelbicki több mint 2500-at sorol föl; közülük 54-nek 100 km²-nél, 15-nek 500-nál és 8-nak 1000 km²-nél nagyobb a területe. Legtömegesebben vannak Finnországon kivül, ahol a tófelület sok helyen nagyobb területet foglal el, mint a szárazföld, Archangel, Olonec, Szt.-Pétervár, Pszkov, Novgorod kormányzóságokban; DNy-on a limanok, Asztrakanban és a Kaspi-tenger mellékén pedig a sós mocsarak vannak nagyobb számmal. Finnország ezer tava közül a jelentékenyebbek: Enare (1421 km²), az Eno-, Kalla- és Pihlavesivel összeköttetésben levő Saima, a Päijäne (1576 km²), a Pyhäjärvi és az Ule?-träsk. Nagyságra nézve felülmulják ezek a Ladoga, Onega és a Peipusz. Egyéb nagyobbak tavak még az Ilmen (918 km²), a Bjelo-Ozero (1125 km²), a Vozse, a Vodlo (468), Szegozero (1246), Vig (861), Kutno (1021), Topozero (1065), Piavozero (560), Kovdozero (584), Imandra (852), Virc-Jervi (276) stb. A D-en fekvő tavak közül legnagyobb a csaknem teljesen körülzárt Azovi-tenger, továbbá a Szivas (2454 km²), a Molocsniji (207), a Kunduk vagyis Szasszik (223), Alibei-Sagani (916 km²). A Kaspi-tenger-mellékének sós tavai kiszáradóban vannak; jelentékenyebbek: a Jelton (161 km²), a Bolhoi- vagy Ilmen-limen (281 km²). A mocsárok nagy területeket foglalnak el a Jeges-tenger mellékén, a tundra-vidékén, a Pripet környékén az ugynevezett Poliesszie (90,000 km.) és végül kisebbeket a folyók mentén és különösen torkolataiknál. Fontos szerepük van még O.-ban a csatornáknak is. A Balti-tengert a Kaspival, a Volga segélyével 3 csatorna köti össze; ezek: a Mária-, a Tihvini- és a Visnevoloci-csatornák. A Fehér-tengert a Dvina útján a Balti- és Kaspi-tengerrel összeköti a Sándor württembergi hercegről elnevezett csatornarendszer; a Balti-tengert a Fekete-tengerrel a Berezina (Dnyepr és Düna közt), az Oginszkii- (Dnyepr és Njemen közt) és a Dnyepr-Bug-csatorna; végre Finnországban a Saiman-csatorna a Saima-tavat a Finn-öböllel köti össze.

Éghajlat, flóra és fauna.

O. klimája kontinentális; Ny.-Európához képest hideg; de a felület egyformaságánál, a KNy-i irányban húzódó hegyláncok és mélyen benyuló öblök hiányánál fogva, meglehetősen egyforma; különösen a melegebb vidékekről a hidegebbekbe az átmenet alig észrevehető. Jellemző még, hogy az izotermális és izochimenális vonalak Ny-ról K. felé ereszkednek le D-nek, az egyforma nyári meleget mutató vonalak pedig ellenkezőleg K-ről Ny. felé ereszkednek le. Igy p. a -8°-os izochimenális vonal Gamla Karlebynél metszi a Motteni-öböl partját az L- sz. 64°-tól kissé D-re és az Ural folyóhoz az 50° alatt ér; a +17,5°-os nyári meleget mutató vonal az É. sz. 51° alatt ér orosz területre, elhalad Pietrkovtól É-ra, Varsótól D-re, Minszk mellett, Szmolenszktől, Moszkvától, Vladimirtől É-ra, átszeli az Unzsa és Vetluga középső folyását, elhalad Perm fölött és a Csusszovaja alsó folyásához ér. A téli hideg mindenütt erős, éppen ugy a nyári hőség is. Legnagyobb az ellentét a tundravidék és a Fekete-tenger É-i partja, de különösen Krim félsziget D-i végének éghajlata közt; amott csaknem örökös tél honol, itt egészen mediterrán az éghajlat. Fokozódik a téli hideg Ny-K-i irányban. A Visztula Varsónál csak 60 napig szokott befagyva lenni; ellenben a Volga-torkolat délibb fekvése és nagy viztömege dacára 101 napig. Az esőzés átlag kevesebb, mint Ny.-Európában. Legtöbb az eső a Balti-tenger mellékein és általában a Ny-i részeken: Helsingforsban 0,565 m., Szt.-Pétervárott 0,465 m., Varsóban 0,569 m., Radomban 0,686 m., kevesebb a középső részeken (Penzában 0,491 m., Kazánban 0,388 m., Szimbirszkben 0,354 m.), legkevesebb a DK-i részeken: Orenburgban 0,395 m., Asztrakánban 0,156 méter 100 csapadékos napra esik a magas É-on több mint 50 (Arhangelszkben 56), középen valamivel kevesebb (Moszkvában 49, Szamarában 40) és még kevesebb havazás Ny-on és DK-en (Varsóban 29, Asztrakánban 34) és legkevesebb a Fekete-tenger partján (Odesszában 18, Szebasztopolban 15). A talaj és a csapadékmennyiség különböző volta, a klima egyhangusága dacára, több növényi zónát teremtett. Megkülönböztetik: 1. az arktikus flórát, 2. az erdők, 3. a steppék övét és 4. a mediterrán flórát. Az arktikus öv a sarkkörön belül van, ahol a tél 9 hónapig tart, a hőmérséklet heteken át a -10°-on alul van, ahol a nyár alig tart harmadfél hónapig és a ritkán és csak rövid időre lenyugvó nap a fagyos földet életre ébreszteni alig képes; zuzmókon és mohokon kivül a nem mocsáros vidékeken csak kevés számu törpe fenyő és Salix polaris látszik a földön kúszni, de valódi fák nincsenek; ez a tundra-vidék. Az erdők övének É-i határa Finnországban az É. sz. 70°-ával kezdődik, O.-ban hirtelen D-nek ereszkedik le néhol, a sarkkörön alul, azután a Pecsora felé fölebb emelkedik a 67,5°-ig és az Uralt a 68° alatt éri el. D-i határa körülbelül azon vonal, amely a Pruth és Düna összefolyásától É-felé tart Zsitomir környékéig, innen KÉK-nek megy Kurszkon, Tambovon, Penzán, Sztavropolon át az Ural forrásvidékéig. Az É-i részen az egyhangu, sűrü és sötét fenyvesek a túlnyomók, mig a középső és D-i vidékeken lombhullató fákból állanak a steppék. Ezek É-i részén óriási területeket borít még a fekete föld, a csernoszjom és csak azon vonaltól, amely Jekaterinoszlavtól Lugaszkig és innen az egyközü körök irányát követve, Uralszk felé tart, D-re és DK-re van a tulajdonképeni steppe-vidék, fátlan és fűvel borított terület; csakis a vizek mellett láthatni cseresznyefát, Amygdalus nana-t és Caragana fontescenst és a mocsaras helyeken arundo phragmites-bozótokat. A steppe a Kaspi-tenger közelében sok helyen valóságos afrikai sivatag képét nyujtja. A mediterrán flóra a Fekete-tenger É-i partszegélyére szorítkozik. A kulturnövények közül az árpatermesztés nyulik föl legmesszebb É-ra; a 67° alatt kezdik termeszteni; Arhangelben, Vologdában, Olonecben és É-i Finnországban az árpa az egyedüli gabonafaj. A rozstermelés az É. sz. 66° 30"-ig nyulik fel, de sűrübben csak a 63 és 52° közt termesztik, ahol a búzatermelés váltja föl. A zab É-i és Közép-Oroszországban van leginkább elterjedve. A kukoricát nagyobb mennyiségben csak Besszarábiában, Herzon, Podolia kormányzóságokban és a Kaukázus alján találni, ahol Kizljar környékén rizstermelés is van. A burgonyát főképen a Ny-i részeken termesztik, kevésbbé a középen és még kevésbbé K-en. A gabonanemüek után a kender és a len O. fő termékei. A lentermelés legintenzivebb Vjatka, Vologda és Kosztroma, továbbá Pszkov, Szmolenszk és Livonia kormányzóságokban; a kenderé Orel és Csernigovban. A pamut megterem Herzonban, Tauriszban és a doni kozákok területén; a cukornád mintegy 20 kormányzóságban és főképen Kijevben, Podoliában, Harkovban, Csernigovban és egész Orosz-Lengyelországban; a dohány Kis-Oroszországban, Besszarábiában és Szamarában; a szőllőtermelés nem igen nyulik föl az É. sz. 48°-án túl; a legjobb borokat Krim félsziget D-i partjain, különösen Jalta környékén szüretelik (l. Oroszország borászata). Egyéb kereskedelmi növények nem játszanak nagyobb fontosságot, de termelnek cikóriát, hagymát, komlót (Rjezán és Moszkvában), mustárt (Szaratov), napraforgót, dinnyéket stb. A fauna, miként a flóra, átmenetet képez Európa és Ázsia közt. Az arktikus vidéket jellemzik a rén, jegesmedve, sarki róka, fóka, dunnalúd és más vizi madarak, de különösen gazdag e vidék halakban. Az erdős vidéken a ragadozók vannak nagy számmal és pedig legnagyobb számmal a farkasok, amelyek gyakran igen nagy pusztítást visznek véghez a házi állatokban, a medvék, hiuzok, rókák, de előfordulnak az elen, az őz és vaddisznó is; a bjelovjezsi őserdőben őrzik a bizonokat is; ezen övben már közép-európaiak a házi állatok. A steppék vidékére nézve jellemzők a szaiga-antilopék és a sakálok; itt már tevét is tartanak háziállatként.

A lakosság.

A nyugateurópai mintára megejtett népszámlálás O.-ban még nem volt. Időről időre azonban hivatalos becslések történtek és pedig 1722-1859-ig; ezen ugynevezett reviziók szerint, beleszámítva a hódításokat, a lakosok száma igen gyorsan növekedett. 1722. még csak 14 millió volt, 1796-ban 36, 1815-ben 45, 1835-ben 60 és 1859-ben 74 millió. Ez idő óta csak hozzávetőleges becslések alapján állapítják meg a lakosok számát. Az utolsó ilyen hivatalos és nagyobbára 1890-re vonatkozó becslések szerint a lakosok az egyes kormányzóságok, illetőleg területek szerint a következőképen oszlott meg:

[ÁBRA]

A népsürüség az egyes részekben rendkivül különböző; legsűrűbb a középső, Ny-i és DNy-i kormányzóságokban, ahol 1 km²-re 35-75, sőt némelyikben 85 lak. is esik. Európában alig van állam, amelyben a városi lakosság az összes lakossághoz arányítva oly csekély volna. A tulajdonképeni O.-ban a városi lakosok száma 10.505,700, a vidékié 77.764,820, Orosz-Lengyelországban 1.464,700, illetőleg 6.791,800 és Finnországban 235,227, illetőleg 2.144,913. A lakosok megoszlása nemzetiségek szerint csak nehezen állapítható meg. Az utolsó, ez irányban megejtett hozzávetőleges számítások 1885-re vonatkoznak, amikor az összes lakosok számát 91.862,000-re becsülték. A különböző nemzetiségeket 1000 lakosokban kifejezve a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

A városok közt 14 km van, amelyekben a lakosok száma fölülmulja a 100,000-et. Ezek Szent-Pétervár, Moszkva, Varsó, Odessza, Harkov, Kijev, Riga, Lodz, Kazan, Szaratov, Kisinev, Vilna, Asztrakán és Szamara. A népmozgalom 1890-re vonatkozólag a következő:

Az élve szülöttek száma az elhunytakét az 1884-87. években átlag meghaladta a tulajdonképeni O.-ban 1.663,327-tel, Lengyelországban 157,979-cel és Finnországban 38,130-cal. 1871-1885-ig 8.767,605 idegen jött be az orosz birodalomban és csak 7.525,360 hagyta el; a kivándorlók számát a bevándorlók meghaladták 1.242,245-tel (563,345 német, 447,736 osztrák, 9395 angol és közel 100,000 persa). újabban azonban a kivándorlók különösen az izraeliták köréből, többen vannak, mint a bevándorlók. Legnagyobb a halálozás Permben (45%), a legkisebb Jelizavetpolban (16%); a születések száma legnagyobb Kubanban (63%). Vallás szerint a lakosok körülbelül igy oszlanak meg 1890.:

Mezőgazdaság és állattenyésztés.

O. főbb termékeit fentebb soroltuk el. Itt csak a gazdasági tényezőkről és a termelt mennyiségről lesz szó. 1892. volt a tulajdonképeni O.-ban 287.969,552 acre, azaz 26,2% szántó; 174.958,734 acre, azaz 15,9% rét, legelő és kert; 425,520,714 acre, azaz 38,8% az erdő és 210.058,770 acre, azaz 19,1% a terméketlen föld. Lengyelországban 55% a szántó. Az É-i zord éghajlat, a nagy tavak és mocsarak okozzák, hogy O. nagy része terméketlen; a művelés módja és a társadalmi viszonyok pedig okozzák, hogy a termőföldhöz arányítva a termés csekély. Az É-i kormányzóságokban és sok helyen a steppéken is igazi rablógazdaságot űznek, amennyiben a fentnevezett helyeken az erdőt elégetkés az igy megtrágyázott földet addig művelik, mig egészen ki nem merült, azután ott hagyják és új helyen irtanak erdőt. Legtöbb helyen a hármas mezőgazdaságot űzik, azaz minden évben a birtok 1/3-át ugarul hagyják. Legtöbb a szántó, a fekete föld, vagyis csernoszjom vidékén. Ezen jó földeken is azonban az állattenyésztés elhanyagolása, a modern technikai eszközök mellőzése és a sajátszerü birtok- és társadalmi viszonyok miatt aránylag csekély a termés és nagyon is függ az időjárás szeszélyeitől. O.-ban nagyon sok a latifundium. A földbirtok ugyanis a következőképpen oszlik meg:

[ÁBRA]

A nagy birtokok tehát az összeseknek felénél jóval többet tesznek ki. A tulajdonosok szerint a birtokok a következőképen oszolnak meg:

Az államé 171.977,712 ha., azaz 40,4% (ebből 8.030,837 a császári családé), a parasztközségeké 143.195,978 hektár, azaz 33,6%, magánbirtok 101.785,475 ha., azaz 23,8% (amiből 1.935,104 ha. esik a kereskedelmi társaságokra) és végül egyházaké, kolostoroké és városoké 9.344,158 ha., azaz 2,2%. A magánbirtok a birtokosok társadalmi állása szerint a következőképen oszlik meg:

A parasztbirtok csekély volta miatt a paraszt alig képes a földjén nyugvó terhet viselni és igy más foglalkozást is keres. A parasztbirtokot ugyanis a megváltás következtében nagy teher nyomja. Az addigi jobbágyok az 1861 március 3-iki ukáz szerint felszabadíttattak és birtokaik tulajdonukká tétettek, de ezért jelentékeny váltságdíjat kell fizetniök a megváltást teljesítő banknak. A megváltási összegért, illetőleg a kamatok fizetéséért a község felelős. Azon birtokot, amelyért egy község viseli a fizetésre nézve a felelősséget, mir-nek hivják. A mir időnként a férfitagok száma szerint mindig új és új felosztásnak van alávetve. Egy 1893-iki ukáz kimondja, hogy a mir egyes tagjai abból magukat nem vonhatják ki a tagok ²/₃-ának, ha pedig a birtok 500 rubelnél drágább, a belügyminiszternek beleegyezte nélkül. A mir egy faja a vagyonközösségnek, ami a birtokszerzés vágyát és igy a föld intenziv művelésére a kedvet nagyon rontja. Igaz másrészt az egyeseknek a koldusbotra jutás ellen nagyobb védelmet nyujt. Az utóbbi években 1000 quarterekben a főbb gabonanemekből a termés eredménye a következő volt:

[ÁBRA]

A szántóföld nagyobb részét gabonatermelésre fordítják. A fontosabb iparnövények és a velök összeköttetésben álló iparágakra nézve felvilágosítást nyujtanak a következő adatok: 1889-ben 41,265 ha.-on termett 44,4 millió kg. dohány és ezt 362 dohánygyárban dolgozták föl, 1888-89-ben 220 cukorgyár (beleszámítva a lengyelországiakat is) 84,264 munkást foglalkoztatott és 23,728 t. süveg-, 369,440 t. porcukrot és 12,563 kg. melaszt termelt. A szeszgyárak (szám szerint 2145) 10 évi átlagban évenként feldolgoztak 927,714 t. gabonát és 835,216 t. burgonyát. A szőllőtermelésre 1890-ben 186,000 ha.-nyi területet fordítottak és évenként körülbelül 2? millió hl. bort termeltek, a legtöbbet és egyszersmind a legjobb minőségüt Krim félszigeten. Az évi lentermelést 320,000 t.-ra (ez azonban erősen apadóban van), a kenderét 164,000 és a komlóét 2000 t.-ra becsülik. Az állattenyésztés a lakosok számához képest igen virágzó és jóval felülmulja Ny.-Európáét, de ha a legelők terjedelméhez arányítjuk az állatok számát, akkor mögötte marad. Az állatok legszámosabbak a steppe-vidéken, ahol nagy nyájakban egyik helyről a másikra vándorolván, legeltetik őket a kozákok, kalmukok és kirgizek. A szarvasmarhák közül legtöbbre becsülik a litvániait, cserkassziit (Cserkasszi város Kijev kormányzóságban) és holmogoriit (Holmogori város Arhangelben); a lovak közül a Don-mellékieket, az obvait, vjatkait és a Balti-tenger-melléki «klepper»-eket, végül az orlovi ügetőket (Voronezs kormányzóságban). A juhtenyésztés leginkább a déli, a sertéseké a nyugati kormányzóságokban a legjelentékenyebb; tevéket tartanak Taurisz, Sztavropol és Orenburg kormányzóságokban. Az állatállomány a tulajdonképeni O.-ban 1888-ban volt 19.633.340 ló, 24.609,260 szarvasmarha, 44,465,450 juh (9,5 millió finom gyapjas) és 9.243,000 sertés, Orosz-Lengyelországban: 1.204,340 ló, 3.013,400 szarvasmarha, 3.754,665 juh és 1.499,100 sertés. Ezeken kivül O.-ban régi idők óta jelentékeny az apró szárnyas- és a méhtenyésztés, ez utóbbi különösen a steppe-vidék É-i részén, illetőleg Kis-O.-ban és Litvániában, ahol mintegy 2 millió méhkas van; évenként körülbelül 1 millió pud mézet és 2-300,000 pud viaszt termelnek. Mind mezőgazdasági, mind állati termékekben O.-nak jelentékeny a kivitele.

Erdészet, halászat és bányászat.

Az erdők nagy területeket foglalnak el (l. föntebb) és pedig legnagyobbat É-on és az Ural környékén. Ezek egy része (1894-ben 611.780,900 acre) állami. Mivel az erdőpusztítás igen jelentékeny (e században 23%), 1888. fontos intézkedés történt azok védelmére és minden kormányzóságban külön hivatal ügyel föl rájuk, sőt az erdők egy részét protegáltnak jelentették ki, amelyekből fát vágni egyáltalában tilos. A halászattal mintegy ¹/₂ millió ember foglalkozik, különösen a tengerek és a nagy tavak mellékein. Az evenkint fogott halak súlyát 68 millió pudra becsülik. Halkonzervgyár van mintegy 30 és pedig Szt.-Pétervárott, Revalban, Rigában, Odesszában, Balaklavában, Kercsben és Asztrakánban.

Fontos ága a halászatnak a kaviárkészítés. Ebből 1893-ban 1,99 millió, halakból 2,12 millió és halenyvből 596,000 rubel értékü mennyiséget exportáltak. Ércekben, drágakövekben és egyéb ásványi kincsekben O. igen gazdag; e tekintetben a statisztikai kimutatások az egész orosz birodalmat ölelik föl. A bányászat, kivéve az aranyét, most sem rendelkezik azon eszközökkel, amelyek a bányák lehető kiaknázását eszközölnék. Az aranytelepek Perm és Orenburg kormányzóságokban az Ural ázsiai oldalán, az Altai-hegységben, a Dauriai és Transzbaikaliai-hegyekben, hol a bányászat középpontja Nercsinszk, végre csekélyebb mértékben finn Lapponiában vannak. A platinát kizárólag Permben, főképen Nizsnej-Tagilszkban és a goroblagodati bányakerületben bányásszák. Az ezüstöt többnyire ólomércekből nyerik; a legjelentékenyebb bányák vannak az Altaiban, Nercsinszk körül, Szemipalatinszk tartományban, Alagirban, a Közép-Kaukázus É-i lejtőjén, Vladikavkaztól Ny-ra, végre Finnországban Pitkärantában és a Ladoga É-i partján. A cinket csaknem kizárólag Pietrkov és Kjelce orosz-lengyel kormányzóságokban nyerik. Cint csaknem kizárólag a pitkärantai bánya szolgáltat. Vasércekben O. szintén nagyon gazdag. Különböző vasérceket bányásznak az Uralban, Moszkva, Vladimir (Murom mellett) Nizsegorod, Tula, Kaluga kormányzóságokban, a Donec medencéjében (hematitot), Finnországban és az orosz nagy tavak környékén (limonitot); kobaltot Jelizavetpol transzkaukáziai kormányzóságban; kénesőt Jekaterinoszlavban (Zaicevo és Nikitotka falvaknál); szenet, bár a telepek nagy kiterjedésüek, csak a Donec-medencében, Orosz-Lengyelországban, Moszkvában és az Ural vidékén. Sót különböző alakban nyernek; kősót ad Ileckaja Zascsita Orenburgtól D-re, Kulpin az Ararat alján, Nahicsevan és Bahmut Jekaterinoszlavban; a sós tavak közül legtöbb sót kapnak a Jeltoni és Baszkuncsaiból; sót főznek Perm kormányzóságban és Szlavianszkban. Glauber-sót szolgáltat a Marmisii-tó Tomszkban. Ként bányásznak Dagesztanban, a Koi-szu balpartján, Csirkat közelében, Ferganában és Czarkovában, Kjelce lengyel kormányzóságban; kaolint Herzonban és különösen Csernigovban, Poloski helység mellett; foszfátot Kosztromában, Kurszkban, Besszarábiában és Podoliában. Ásványvizforrások szintén nagy számmal vannak, de nem igen használják; jelentékenyebbek: a Kaukázus É-i lejtőjén (a Kaukázusban 700 forrást említenek) a piatigorszki kénes meleg forrás, a lipecki vasas Tambovban és a sztarajarusszai Novgorodban.

A föld egyik legnagyobb grafitbányája az aliberti Irkuck kormányzóságban, de most nagyon el van hanyagolva. Kurland, Kanin félsziget partjain borostyánkövet, Finnországban igen szép gránitot, malachitot, porfirt és márványt találni, ez utóbbit azonkivül az oloneci hegyekben és Krim-félszigeten; malachitot, gyönyörü lapis lezulit, berilt, ametisztet, smaragdot az Uralban és a Nercsinszk körüli hegyekben találni. Nagy kincse végül O.-nak a nafta, amelyet kis mennyiségben a Visztula medencéjében, a Pecsora mellett, az afganisztáni határon stb. és igen nagy mennyiségben a kaukázusi isztmuson Taman és Apseron félsziget közt találni. Végül rezet az Uralban és Kaukázusban bányásznak. A főbb bányászati termékek pudokban az utóbbi években a következők voltak:

[ÁBRA]

ehhez járul 1893-ban 324.763,197 pud nafta és 70.500,000 pud öntött vas. A bányászat és kohászat 435,700 embert foglalkoztat, legtöbbet a vasbányászat (232,654), azután az arany-, és platinaszerzés (87,961), a szénbányászat (40,571). A bányászat fő termékeinek évi értékét 85,95 millió rubelnél többre becsülik; az állam pedig bányaadó, vámok stb. címen bevesz az arany- és platinánál 3.375,600, öntött vasnál 573,700, réznél és egyéb fémeknél 157,000, sónál 474,000, naftánál 10.658,000 rubelt. Bányakincsekben való gazdagsága dacára O. csak naftát, kénesőt, mangánércet és platinát exportál többet, mint amennyit importál.

Ipar és kereskedelem.

Az orosz paraszt a földművelés mellett saját ipari szükségleteinek fedezésére is dolgozik; azért a házi ipar (kusztarnij promiszl) ős idők óta otthonos az orosz birodalomban. A kisiparral foglalkozó egyének számát 7¹/₂ millióra, munkájuk termékeit pedig 1¹/₂ milliárd rubelre becsülik; a kisipar főképen bőr-, fa-, fém-, agyag-, szőrme- és szövőipar, amely utóbbi a legegyszerübb szükségleteken kivül finom szőnyeget és csipkéket is készít. A gyáripar tulajdonképen csak 1870 óta indult nagyobb fejlődésnek; 1892. a fogyasztási cikkeket készítő gyárakon kivül a gyáripar állása volt:

[ÁBRA]

Az iparos tevékenység előmozdítása és ellenőrzése szempontjából O. kerületekre van beosztva; ezek: a moszkvai és balti-pétervári (5404 gyár, 702 millió rubel termelés), főképen kézműipar és fémiparcikkeket ad; Finnország (4884,46 millió) faiparcikkeket; az É-i (198,8 millió) épületfát és leniparcikkeket; a K-i (1901,114 millió) fémárukat; a visztula-melléki (Lengyelország 2354,210 millió) kézműiparcikkeket és fémárukat; az ÉNy-i (1214,39 millió) faárukat; a kis-orosz (767,50 millió) cukrot; a középső (4330,14 millió) pamut, selyem árukat; a DNy-i (1002,58 millió) cukrot. Arany-, ezüst- és ékszerárukat főképen a nagy városokban készítenek, de Kosztroma, Kazan, Vladimir és Moszkva több kisebb helységében is; rézárukat a gyár- és a házi ipar is készít; harangokat öntenek főképen Valdajban (Novgorod kormányzóság), rézedényeket szolgáltat Tula (szamovárokat), Vladimir (mozsarakat és szamovárokat) és Szt.-Pétervár. Nizsnij-Novgorod és Vjatka vasláncokat és vasmacskákat, Perm vasedényeket, ásókat, kapákat stb., Tver szegeket készít. A gépgyártás újabb időkben nagyot haladt: 1894-ben 339 gyár 43,326 munkást foglalkoztatott; ennek dacára az importált gépek ára évenkint legalább 21 millió rubelre rúg. A legtöbb üveggyár (összesen 258,23,235 munkással) Vladimir, Szt.-Pétervár és Orel, a legtöbb porcellán- és faience-gyár (48,9579 munkással) pedig Vladimir, Moszkva és Volhinia kormányzóságokban van. A pamutszövésre és fonásra az állam különös gondot fordít; ezen ipar évenkint körülbelül 11,5 millió pud nyers pamutot dolgoz föl; foglalkozik vele 212 gyár, köztük 80 fonó és 132 szövő, mintegy 6 millió orsóval és 200,000 mekanikai szövőszékkel; legtöbb van Moszkva, Vladimir és Szt.-Pétervár kormányzóságokban. Ezen iparág fejlődését igazolja az is, hogy a pamutáruk importja csökken és exportja növekszik. A durva posztószövés szintén jelentékeny (1894. 1085 gyár 99,878 munkással és 109 millió rubel értékü árutermeléssel). Selyemszövők vannak Moszkva, Vladimir kormányzóságokban és Lengyelországban.

A cukorgyártás leginkább a DNy-i részeken, Lengyelországban és több az ország közepén fekvő kormányzóságban virágzik. A pálinkafőzés mindenfelé el van terjedve és nemcsak a nagy belső szükségletet fedezi, hanem exportra is dolgozik. Dohánygyárak vannak Herzon, Kijev, Grodno, Minszk kormányzóságokban, de a legnagyobbak Moszkvában és Sz.-Pétervárott; szivargyárak főképen Lengyelországban, Livoniában, Szt.-Pétervárban. Az orosz birodalom külföldi forgalmát tengeren és szárazon közvetítik; megkülönböztetik azonkivül az európai és az ázsiai határon át vezető forgalmat. A tengeri forgalomban legnagyobb részük van a következő kikötőknek a Keleti-tenger mellékén: Szt.-Pétervár Kronstadttal, Reval, Riga, Libava, Vindava, Viborg, Äbo, Helsingfors és Narvának; a Fekete-tenger mellékén: Odessza, Taganrog, Rosztov, Jejszk, Nikolajev, Herzon, Kercs, Feodozia, Eupatoria, Szebasztopol, Poti és Batumnak; a Kaspi-tenger mellékén: Asztrakán, Batu és Derbentnek, végül az Északi-jegestenger mellett Arhangelszknek. Az egész birodalom külforgalmát (ércpénzt nem számítva) Európával, Ázsiával és Finnországgal papirrubelekben mutatják a következő számok:

Legnagyobb a forgalom az európai határokon; azonban a Kaukázus nincs ide számítva és azért a naftakivitel gyors emelkedése, bár azt leginkább Európába viszik, az ázsiai forgalom javára esik; viszont a tea Ázsiából jő ugyan, de mivel Odesszán és Szt.-Péterváron át hozzák be, az európai határforgalom javára van bejegyezve. A határok szerinti forgalom 1000 rubelekben volt:

1893 óta az európai forgalomba vonták be Kaukáziának a Fekete-tenger mellékén fekvő kikötőit és Finnországot is. O.-nak Európával (Kaukázia kizárásával) való forgalmát 1000 rubelekben árucsoportok szerint a következő táblázat mutatja (1892. és 1893. Kaukázia és Finnország is bele van számítva):

[ÁBRA]

A kivitelben a legnagyobb mennyiséget teszik a gabonanemüek és a nafta; 1891-93. az exportált gabona és egyéb magvak mennyisége mázsákban részletesen a következő volt:

A naftakivitel volt 1891-ben 17.198,300, 1892-ben 17.972,880, 1893-ban 19.134,400 mázsákban. Egyáltalán Európa és Finnországba a kiviteli főbb cikkek értéke rubelekben kitett: