Orseolo
velencei család; törzsatjya Péter (Pietro), kit 976 aug. 12.
választottak dogévá. Guarino franciaországi barát hatása altt lemondott, a
benedekrendiek közé vonult és szigoru asztéka-életet folytatott Gascognebau, a
St.-Michel-kolostorban. Halálának éve (981? 997?) bizonytalan; 1731. a szentek
sorába iktatták. Ismeretlen nevü leányai közül az egyik Morosini Jánoshoz (a
St. Giorgio maggiore kolostor egyik alapítójához), a másik pedig Gradenigo
Jánoshoz ment férjhez. Fia II. Péter, ki 961-ben született, 991. maga is doge
lett s 17 éven át dicsőségesen uralkodott. Két leánya közül Felicia
apácafejedelemasszony, Jocella pedig István horvát herceg felesége lett; a
következő évben nőül vette Géza magyar vezér egyik leányát, Szt. István
nővérét, kit az irók Gizellának, Ilonának s Máriának fölváltva neveznek.
Szerencsésen uralkodott 1025-ig, ekkor azonban a Gradenigók s a Glabenigók
lázadása megfosztotta trónjától s helyébe Pietro Centranigót ültette. A
számkivetett doge Görögországba menekült, honnan a császár közbenjárására
1029-ben visszahivták ugyan a velenceike, s helyébe addig is testvérét, Orso O.
aquileai patriárkát ültették; Péter azonban 1030 táján száműzetésben halt meg,
mire Orso is lemondott. Ekkor Péter öccse, Domenico O., hogy a dogei méltóságot
családjának megtartsa, 1030. meglepte a tanácsot, elfoglalta a dogé palotáját,
azonban pár nap mulva már kikergették őt, Ravennába szorították s Domenico
Flabenigo doge idejében (1031-40) családjával együtt örökre száműzték.
Unokaöccse, az 1025. száműzött Ottó dogenak mintegy 15 éves fia, Péter, már
1025 táján Magyarországba menekült, hol nagybátyja, Szt. István a testőrség
parancsnokává, utóbb pedig királlyá tette (l. Péter király). Domenicónak is
volt egy Hugó és egy Péter nevü fia, s egy Felicia nevü leánya. A Velencében s
Magyarországban oly hirtelen és fényesen feltünt család azonban már a XI. sz.
közepe leőtt épp oly váratlanul és dicstelenül enyészett el.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|