Orsini

(Ursini, franc. Ursins), hires római fejedelmi család, a Colonna-családnak versenytársa, a guelf-pártnak és a pápaságnak erős támasza. A család mesebeli törzsatyja Ursinus Vipio római lovag. Legnevezetesebb sarjai a következők: Mátyás Rubeus v. Rossi (Vörös), aki mint Róma prefektusa 1154. I. Frigyes császár ellen fegyvert fogott, amiért a pápa őt a «haza atyjá»-nak címezte és drágakövekkel kirakott homlok-kötővel tisztelt meg. (Erre vezették vissza az O.-család címerében lévő szalagot.) Mátyás Rubeus három fiával három ágra szakadt a család, melynek legifjabbika, az O. Napoleon által alapított O.-Gravina-ág mai napig virágzik Rómában. Feje Fülöp herceg, szül. 1842 dec. 120. - O. Cajetan János 1277. III. Miklós név alatt jutott a pápai székre. - O. Ferenc 1417. grófi rangot nyert; fiát O. Jakabot 1463. Gravina hercegévé - nevezték ki. - O. Beroald 1724. német birodalmi herceggé és a szentszék hercegévé lőn. - A család egyéb tagjai közül megemlítendők még: O. Miklós, Petigliano grófja, aki 1442. született és Lunigóban, Vicenza közelében, 1510. meghalt; a katonai pályán tünt ki. Szolgálta az Anjou-házat a nápolyi hadjáratokban, továbbá Siena köztársaságot, IV. Sixtus pápát, Firenzét és végre, 1495 óta Velencét. Hősiesen harcolt a cambraii liga ellenében, elfoglalta Padovát és meg is védte a császáriak ellenében. - O. Virginio, Bracciano ura, Olaszország egyik legkiválóbb hadvezére, IV. Sixtus pápa zsoldjában harcolt Ferrara hercege ellen s döntő diadalt aratott 1482. Campo Morto mellett a nápolyiak fölött. A francia-nápolyi hadjáratban eleinte Nápoly, 1496 óta pedig a franciák szolgálatában harcolt, mire Atella kapitulációja alkalmával O. Pál testvérével együtt a nápolyiak fogságába került. Meghalt 149. - O. Pál Giordano, olasz hadvezér, szül. 1541., megh. Salóban, a Garda-tó mellékén 1585. IV Pius pápa 1560. Bracciano hercegévé tette. 1566. IV. Pál pápának hadseregét vezérelte, midőn a törökök Olaszország partjait fenyegették és az 1571-ikik hadhjáratban az olasz hadosztályok élén állott. - O. Anna Mária, O. hercegnő, De la Trémoille hercegnek leánya, szül. 1643., megh. Rómában 1722. Előbb Talleyrand-Chalais hercegnek volt neje, aki 1670. meghalt; azután O.-Bracciano herceghez ment nőül, aki 1698. halt meg. Erre az ifju spanyol királynő, V. Fülöp első nejének főudvarmesternőjévé lett, s mint ilyen a királynőre, s ennek útján magára a királyra és az ország kormányára is döntő befolyással volt. V. ö. Combes, La princesse des Ursins (Páris 1858). - O. Péter Ferenc, 1724. XIII. Benedek név alatt lépett a pápai trónra. Utódja, O. Lőrinc, XII. Kelemen név alatt került a pápa székbe. Meghalt 1740. - A német O.-Rosenberg hercegi ház is az O.-családtól származtatja magát.

Forrás: Pallas Nagylexikon