Országnagyok

(magnates regni) közép soroztattak első sorban a világi rendüek közül azok, akik az ország legfőbb tisztségeit és méltóságait viselték, az országbárói (barones regni), igy a nádor, az országbiró, a tárnokmester, a horvát bán, hajdan még az erdélyi vajda, a szörényi és macsói bánok; továbbá az udvari főtisztviselők, a főkamarás, főajtónálló, főudvarmester, főpohárnok, főlovászmester és a m. kir. testőrség főkapitánya. Ezek együtt az ország zászlósainak, zászlós urainak is neveztetnek (1885. VII.) és hivatali javadalmaikból zászlóaljakat tartottak fenn a banderiális rendszerben. Az országos főtisztségek viselői voltak a nagy zászlósok, az udvari főtisztviselők kisebb zászlósok. Rangban mindjárt utánuk következik, de már a zászlós urakhoz nem tartozik a pozsonyi gróf (Verbőczy szerint országbáró, aki még ilyennek mondja a temesi grófot és a székelyek ispánját), aki a zászlós urakkal együtt, az egyháznagyok után, a királyi végzeményekben név szerint fölemlíttetett. Továbbá az O.-hoz tartoztak még a főispánok, a fiumei kormányzó, végre a címzetes főurak, a hercegek, grófok, bárók, vagyis általában szólva, a régi főrendi tábla tagjai.

Forrás: Pallas Nagylexikon