Ortografikus vetület

valamely tárgynak, p. a Földnek azon leképezése, mely előáll, ha a végtelen távolságban levő szemből egymás között párhuzamosan (innen a parallel vetület elnevezése is) haladó látósugarakat egy ezekre merőleges vetítési síkkal metszük. A térképvetítésben ritkán alkalmazzák; a Föld esetében csak akkor, ha fel akarjuk tüntetni ennek nagy távolságból nézett képét. A Hold, a Nap s a bolygók felületét azonban rendesen O.-ben adjuk, mert az ily módon létrejövő térkép tényleg megfelel a távcsőben látott képnek.

Forrás: Pallas Nagylexikon