Örvényférgek

(Turbellaria), a lapos férgek osztályának egyik rendje. Az ide tartozó állatoknak leggyakrabban hosszukás, tojásforma, lapított teste csak pár mm. nagy, de vannak pár cm. hosszuak is (l. Férgek képmellékletén). Testök puha tapintatu, fölületén csillangós hámsejtekkel borított, amelyekben egyes fajoknál pálcikaforma csalánozó szervek feküsznek. Szívó vagy kapaszkodó készülékük, korongjaik vagy karnaik nincsenek. A bőr belső rétege összeköttetésben áll a test belsejét kitöltő sejtes szövettel ebben a belső szervek olyformán rendeződtek el, hogy a testüreg felismerhetően nem különült el. Bőrizomtömlőjük jól fejlett, gyűrüs és hosszirányu rostokból áll, néha diagonalis rostok is mutatkoznak. Idegrendszerük az agyat képviselő két dúcból áll, amelyeket egy haránt ereszték kapcsol össze. Ezekből indulnak elő- és hátrafelé az idegek, melyek közül két hátrafelé menő sokszor erősebb a többinél s ezeket oldalidegeknek nevezik. Garatgyürü csak kivételes az Ö.-nél. A külső érző szervek közül leggyakoriabbak a részarányosan fekvő festékfolt-szemek, néha lencsével, néha a nélkül. Hallóhólyagjuk csak ritkán van s ilyenkor is csupán egy. Szájnyilásuk soha sm hiányzik, de alfelnyilásuk soha sincs. A szájnyilás rendesen a hasoldalon fekszik, majd a test mellső végén, majd közepén, majd pedig attól is meglehetős távol. A szájnyilás után az izmos falazatu garat következik, amely orrmányformán kitolható és visszahúzható. Az emésztő gyomor két fő alakban fejlett s ez adott alkalmat az ágasbelü (Dendrocoela) és tömlőbelü (Rhabdocoela) Ö. megkülönböztetésére. Az elsőknél az emésztőgyomor faalakulag v. hálózatosan ágazott; az utóbbiaknál tömlőforma. Az Acoela-félék kis csoportjának emésztő gyomra egyáltalán nincs s ezeknél az emésztést a test belsejét kitöltő nagy sejtek eszközlik. Csaknem valamennyien himnősek és a külvilágba rakott petékkel szaporodnak, ritka az eleven szülés esete. Az ivarszervek rendesen bonyolódott szerkezetüek. A him ivarszerv heréből, ondóvezetékből, ondótartóból és különböző szerkezetü közösülő szervből áll. A női ivarszerv csirafészekből, tápláló székből, petevezetékből, petetartóból, közösülő táskából és ondótartóból összetett. Egyesek (Microstoma) még ivartalan úton, harántoszlással is szaporodnak s az igy létrejött egyének hosszabb ideig maradnak kapcsolatban. A földi planariák (Geoplanidae) kivételével valamennyien viziek s részben az édes vizekben, részben a tengerekben élnek. A jelenben ismert fajok száma mintegy 570-600 s ezek két alrendbe sorolhatók: ágasbelüek (Dendrocoela) és tömlőbelüek (Rhabdocoela). Az ágasbelüek nagyobb testüek, levél- vagy piócaformák. Testük két oldala sokszor hullámos. Mellső végén néha tapogatószerü nyujtványokkal. Garatjuk külön táskában fekszik; bélcsatornájuk ágai vagy három fő törzsből, vagy pedig egy közös gyomorból indulnak ki. A him és női ivarszervek v. közösen, vagy külön nyilnak. A szárazföldiek és édesviziek egyszerü fejlődésen mennek át, mig ellenben a tengeriek átalakulást szenvednek. Ez idő szerint mintegy 300 fajt ismernek. Táplálékuk apróbb állatkákból kerül ki. Két nagy csoportra osztatnak: 1. Tricladidea, három fő törzsből elágazó béllel, közös him és női ivarnyilással. Ide tartoznak az édesvizi és a szárazföldi fajok, melyek a Planariidae- és Geoplanidae-családoknak a tagjai. Az elsők álló vizeinkben is gyakoriak. 2. Polycladidea, közös tömlőből elágazó béllel, külön him és női ivarnyilással. Az ide tartozó fajok több családnak a tagjai és valamennyien tengeriek. A tömlőbelüek kisebb testüek, belük tömlőforma vagy hiányzik. Közös v. elkülönült ivarnyilásuk a test hátulsó végén fekszik. Fejlődésük egyszerü. Az eddig ismert fajok száma mintegy 250, majdnem valamennyien édesviziek és három csoportban 11 családot, 40 nemet alkotnak. Táplálékuk apró szervezetekből kerül ki. Az Alloiocoela csoportnak jól elkülönült belcsatornája van, de testüregét sejtes szövet tölti ki. A hazai Ö. tanulmányozásával még eddig kevesen foglalkoztak. Legtöbb adatot szolgáltatott Prádi K., kivüle megemlítjük még Roboz Z.-t és Szigethy K.-t.

Forrás: Pallas Nagylexikon