Ősgomba

(növ., palaeomyces, fungus fossilis). Minthogy a gomba puha teste ásatag fenmaradásra alig alkalmas, kevés Ő. ismeretes, de bizonyos maradványokból lehet következtetni, hogy az őskorban volt a mai gombavegetációhoz hasonló, kivált a kőszén-, legkivált pedig a harmadkorban. A megkövesedett fákban éppen olyan gombafonál ismerhető fel, mint a mai korhadó fában (Nyctomyces Hart.), a csontpenészt az ősállatok csontjában, a fogában lelték. Különösen az apróbb és keményebb morzsagombák meg a tányérgombák maradtak fel az ősnövények levelein, sőt a borostyánkő állatkáin penésznemü v. más Ő.-t ismertek fel. A harmadkornak homályos és nedves őserdeiben nagyobb gombák is tanyáztak, amint azt az ősmaradványok igazolják (v. ö. Term.-tud. Közl. 1896, 390. old.); Ő. v. őspenész különben az üszöggombák közé tartozó Protomyces Ung., valamint a tömlőspórásak protomycetes-e is Ő.-k, melyeknek tömlőit viselő fonalak nem egyesülnek termő testté és ivadékcserén nem esnek keresztül.

Forrás: Pallas Nagylexikon