Osiander

András, tulajdonképen Hosemann, német reformátor, szül. Nürnberghez közel Gunzenhausenben 1498., megh. Königsbergben 1552 okt. 17. Tanult Ingolstadtban és Vittenbergában, s tanulmányai végeztével nürnbergi lelkész lett, hol aztán tevékeny részt vett a reformáció tanainak behozatalában (1522). Az úrvacsora fölötti vitában Zwingli ellenében határozottan Luther mellé csatlakozott. Részt vett 1529. a marburgi értekezleten, s ott volt 1530. az ágostai birodalmi gyülésen. 1548. megfosztatott nürnbergi lelkészségétől, mert nem akart hozzájárulni az ágostai interimhez; ekkor Albert, Poroszország hercege, az újonnan alapított königsbergi egyetemre hivta meg. Alig telepedett itt le, azonnal heves tologiai vitába keveredett a megigazulás tanáról. Követői, az osiandristák, a mester halála után is folytatták a szóharcot, melynek csak a Corpus Doctrinae Prutencium (1567) vetett véget, mely az osiandritákat száműzte Poroszország minden részéből. V. ö. Wilken, Andr. Osiander"s Leben, Lehre und Schriften (Stralsund 1844).

Forrás: Pallas Nagylexikon