ősközösség

Az emberré válással kezdődő első nagy társadalmi-gazdasági alakulat, melyben az emberek kezdetleges közösségekben éltek és dolgoztak. A közösségben végzett munkát és a közös elsajátítást a termelőerők alacsony színvonala tette szükségessé. Az ősközösség első korszakában a természet által nyújtoit javakat halászattal, vadászattal és gyűjtögetéssel sajátították el. Az ősközösség akkor érte el fejlődésének csúcspontját, amikor kialakult az első nagy társ. munkamegosztás, elvált egymástól a földművelés és az állattenyésztés. Míg korábban általában csak annyit termeltek, amennyi a létfenntartáshoz szükséges volt, most már tartalékolható, rendszeres terméktöbblettel is rendelkeztek. Ebben a fejlődési szakaszban a nemzetségi alapon szerveződő társadalomban a matriarchátust (az anya szerinti leszármazást) a patriarchátus váltotta fel. A törzsi-nemzetségi vezetők, a természeti vallások papjai mindinkább olyan helyzetet teremtettek, hogy a terméktöbblet személyi tulajdonukká válhatott, s ennek birtokában a közösség egyes rászoruló tagjai függő helyzetbe kerültek, tehát a vagyoni különbségek talaján létrejött a magántulajdon, és megjelentek a társ. különbségek első alakzatai. Az ősközösség teljes felbomlása gyorsan bekövetkezett: megszűnt a fő termelési eszközök és a föld köztulajdona, először a harcokban szerzett hadifoglyok, majd fokozatosan a létalapjuktól megfosztott közösségi tagok sűllyedtek rabszolgasorba, megjelentek a kibékíthetetlen ellentéteket hordozó osztályok: az ősközösséget felváltotta az osztálytársadalom.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia

Kapcsolódás

• emberré válás
• társadalmi-gazdasági alakulat
• közösség
• termelőerő
• munkamegosztás
• patriarchátus
• vallás
• magántulajdon
• termelési eszköz
• ázsiai termelési mód
• rabszolgaság