Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
összetétel composition...
összetétel compound
összetétel consistence...
összetétel consistency...
összetétel constitutio...
összetétel content
összetétel synthesis

Magyar Magyar Német Német
Összetétel... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Összetétel

(a nyelvtanban). A szók alkotása, valamint a fogalmaké, két módon történik. Egyik az Ö., melyben két fogalmat szerkesztünk egybe s a kettőnek tartalmát összefoglalva, képezünk új, tartalmasabb fogalmat. Másik a szóképzés, melyben az egyik elemnek, a képzőnek, pusztán fogalommódosító szerepe van. Példa amarra beszalad, emerre szalad-gál. (A puszta szaladáshoz képest mind a kettő új, többet mondó kifejezése: az első zárt térbe szaladást jelent, a másik ismételt szaladást. De mig amabban a két fogalom, a zárt tér és a szaladás, külön-külön élénken áll előttünk, emebben csak egy az élénken érzett fogalom, a szaladás; a másik elem, a képző, csak arra szolgál, hogy a szaladás fogalmát módosítsa, a szaladásnak egy módját, az ismétlődő szaladást fejezze ki.) A két eszközzel nem egyformán élnek a különböző nyelvek új forgalmak kifejezésére. Az Ö. p. a mi nelvünkben elég gyakori, mégis sokkal több összetételt találunk a német nyelvben. Ismeretesek p. a németnek nagy számu melléknévi összetételei, melyeket mi külön e végre képzett szókkal fejezhetünk ki, a helyett, hogy pusztán összeraknánk két-két szót: geist-reich a. m. szellemes, schwung-voll a. m. lendületes, stimmungs-voll a. m. hangulatos stb. Az Ö. maga is kétféle, mert részint mellérendelés, részint alárendelés által alkotjuk az összetett fogalmakat és szókat. Mellérendelés történik, ha két fogalomból harmadikat ugy szerkesztünk, hogy ennek részei, tagjai egyenranguak, mert kölcsönösen határozzák meg egymást, p. adásvevés, fúrás-faragás. Alárendelés történik, ha csak az első tag szolgál a másodiknak meghatározására s a második fogalom maga, mint nem, foglalja magában a szerkesztett fogalmat, mint fajt, p. búcsuvevés, szófaragás (a vevésnek, faragásnak egy-egy faja). A mellérendelés rendszerint ugy történik, hogy vagy két rokon, vagy két ellentétes fogalmat kötünk össze s mind a két esetben előfordulhat a beszédrészeknek legnagyobb része. A rokontagu mellérendelésnek legnagyobb részét az u. n. kerszók teszik, amelyek nemcsak jelentésökre, hanem hangzásukra nézve is rokon tagokból vannak összetéve. Igy p. a nyal-fal, ken-fen, dúl-fúl. De legkedveltebb ikerszavaink azok, melyekben egy szó ugy van önmagával összetéve, hogy az egyik tagban némi változtatást teszünk rajta: horgas-horgas helyett azt mondjuk horgas-borgas vagy hóri-horgas, tarka-tarka helyett tarka-barka vagy tari-tarka, pirul pirul, irkál-irkál helyett irul-pirul, irkál-firkál stb.

Az alárendelő Ö.-eknek két osztályát különböztethetjük meg. Úr-napja: ebben a két tagnak viszonyát megjelöli a -ja személyrag; úr-nap: itt a viszony nincs megjelölve, csak hozzá van értve a kapcsolathoz. Nevezhetjük az egyiket a jelölt, a másikat a jelöletlen Ö.-ek osztályának. Az igék majdnem kivétel nélkül a jelölt Ö.-ek közé tartoznak. Egyet-ért, észre-vesz, végre-hajt, félrebeszél, félben-hagy, agyon-üt, hozzá-járul, számki-vet; itt világosan látjuk még a viszony jelét, a viszonyszót vagy ragot (-t, -re, -ben, -on, -á, ki). A többiben pedig, az igekötős igéknek legnagyobb részében, minők el-számlál, mëg-jő, be-fut, megmaradt az ott volt viszonyrag jelentése, ámbár a kiejtésben elveszett az -é (eredetileg: elé, mëgé, belé). A névszók közül csak az úr-napja-féle birtokos Ö.-ek tartoznak ide: istennyila, vásárfia, libamája, Hegyalja; a népnyelvben: faluháza, városháza, megyeháza stb. Az úrnapja-félékkel eredetileg egészen megegyeztek az istenadta-félék: madárlátta cipó, szélhordta, vizhordta stb. Istenadta tulajdonképen annyi volt, mint isten-adata, isten adománya. Az istenadta tipusnak rövidített változata az anyaszült meztelen, hótakart tető, guta-ütött ember, e helyett anyaszülte stb.

A jelöletlen Ö.-ek megint két csoportra oszlanak: vagy azért jelöletlenek, mert a két tag viszonya már természeténél fogva nem kiván semmi jelet, vagy pedig el van hagyva a rendes körülmények közt alkalmazható jel. Az első csoportba való p. ez az ige: mennydörög, melyben azért nincs semmi viszonyjel, mert az első tag alanya a másodiknak, az alany pedig nyelvünkben ragtalan. A másik csoport olyan szókból áll, minők úrnap, háztűznézni, melyekben birtokviszony v. tárgyi viszony van, de e viszonyoknak rendes jelei hiányzanak, mintha ki volnának hagyva (úrnapja, úrnak napja, háztüzet nézni); azért ezeket kihagyásos Ö.-eknek is nevezik. Azok az Ö.ek, melyekben viszonyjelre egyáltalán nincs szükség, legnagyobbrészt jelzős Ö.-ek. Mihelyt a jelzős kifejezés valami különösebb fogalomra szorítkozik, mihelyt a nyelvszokás állandóan az illető személyeknek vagy tárgyaknak egy bizonyos csoportjára alkalmazza, nem oly élénk többé a két egyes szó jelentése s lassankint összeforrnak egymással. P. nemesember, nem akármilyen nemes ember, hanem csak olyan, akinek egy kiváló őse jeles nemet, családot alapított; melegágy éppen csak virágágy, melyet melegen tartanak, nem pedig bárminő meleg ágy. Tudjuk, ez összeforrás néha annyira megy, hogy egészen elhomályosul a két tagnak vagy legalább az egyiknek jelentése: kisasszony, balsors, sőt jóember: jámbor, nő-ember: némber. Igy aztán érthető, hogyán beszélhetünk hibás helyesirásról, hórihorgas kisasszonyról s más effélékről.

Néha a melléknévnek vagy számnévnek is van jelzője s olyan Ö.-t alkot, minők a jelzős főnevekből fejlődnek, p. sötétzöld, halaványzöld, világoskék, vakmerő, kétszáz, tizezer. Ide sorozhatjuk azokat a mellékneveket, melyek összehasonlítást fejeznek ki: vér-vörös (milyen vörös? olyan mint a vér), tej-fehér, pehely-könnyü, nyíl-sebes, méreg-drága, föld-részeg, holt-részeg stb. Ezek közül egyesek támadhattak önként a népnyelvben; hiszen a régiségben s a népnyelvben találunk ilyen szokásokat: nagy barom árgyu, nagy álalt nagy ember s ezekből könnyen válhatott ilyen kapcsoalt: barom-nagy ágyu. De kétségtelen, hogy a népnyelvben sokkal ritkábbak ezek, mint az irodalomban s az irodalombanis csak a XVII. sz. óta találkozunk velök. még pedig olyan iróknál, akiknek stilusába határozott germanizmusok csúsztak be. Sajátságos Ö.-ei nyelvünknek az esze-veszett-félék, melyekben az utótag igenév s az ebben kifejezett cselekvés alanyát nevezi meg az előtag. Az eszeveszett-félékkel rokon az eszeveszve-féle Ö., melyben az előtag szintén alanya az utótagnak. Ilyenek: lelkeszakadva, sziveszakadva, kedvetelve, kezereszketve stb. Ezek sokkal gyakrabban fordulnak elő személyrag nélkül: lélekszakadva, szivszakadva, szivszorongva, kedvtelve, arcpirulva, szemmeredve, időtelve, időmulva stb.

A kihagyásos Ö. csak főnevekre és igenevekre szorítkozik. Az irodalmi nyelv alkotott ugyan egyes kihagyásos igéket és melléknevet, de ezek nagyon gyönge alapon állnak s többnyire német Ö.-ek utánzásai. Általánosan elterjedt ez a két ige: képvisel, kárpótol (e helyett képét viseli, kárát pótolja), melyek hibásan vannak elvonva a képviselő, képviselet, kárpótlás főnevekből). Hibásak továbbá a láttávol, küzdtér-féle igetős Ö.-ek, melyek a német Sehweite, Fechtplatz-félék mintájára készültek. Szintén németből vannak fordítva a szellemdús, reményteljes, vérszegény-féle melléknevek (geistreich, hoffnungsvoll, blutarm). A kihagyásos főnévi Ö.-ek többnyire olyanok, mint a például idézett úrnap a. m. úr napja, úrnak napja; tehát birtokos Ö.-ek. Ez az Ö.-nek legelevenebb s legszaporább módja nyelvünkben, ugy hogy folyvást keletkeznek újak meg újak, sokszor csak a pillanatnyi szükség kielégítésére. Iyen birtokos Ö.-ek p. kenyérhéj, viráglevél, liliomhullás stb. Még sem szaporítjuk korlátlanul az efféléket, hanem vannak e tekintetben bizonyos megszorításaink, melyek közül csak egyet emelünk ki mint legfontosabbat. A közönséges birtokviszonyt alkalmazzuk elégszer: a hely vagy idő viszonya helyett; azt mondjuk: a tenger halai, a nyár hősége. De azért rendszerint nem alkotunk ezekből birtokos Ö.-t, nincs nyelvünkben tengerhal, vizliliom, nyárhőség, télzöld stb. mint a németben Seefisch, Wasserlilie, Sommerhitze, Wintergrün; mi az i-képzős mellékneveket használjuk ilyenkor: tengeri hal, vizi liliom, nyári hőség, téli zöld. - A kihagyásos Ö.-eknek egy másik nagy részét teszik a tárgyas Ö.-ek, minők levélirás, levéliró stb.

Nagy jelentőségü folyamat a nyelvek életében az Ö.-eknek elhomályosodása, mely abban áll, hogy a nyelvérzékre nézve lassankint feledésbe megy a fogalomnak s a szónak szerkesztett volta. Ezt előmozdítja az egyik, vagy mind a két tagnak elavulása, vagy bár csak jelentésbeli elváltozása. A tegnap, holnap, egyház szókban az előtagok rég elavult szók (az egy, azelőtt igy a. m. szent), azért a nap és ház képzete sokkal homályosabb lett ezekben a kapcsolatokban, mint p. a. névnap-ban vagy város-ház-ban s azért lesz p. a tegnap-ból a kiejtésben tënnap, mig más szókban a gn csoport változatlan marad (p. Balogné, fogni, égnek).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is