Ostinato
(ol.; lat. obstinatus: szószerint a. m. makacs) valamely motívum, általában
valamely zenei gondolat szakadatlan ismétlődését jelenti, változó környezetben,
tehát változó ellenszólamokkal, változó ritmusban, változó harmóniákkal stb.
O. eszerint nemcsak melódia lehet, hanem bizonyos ritmus-képlet, vagy jellegzetes
harmóniai gondolat is. Különös jelentősége van az O. basszusnak (basso O., basse
contrainte), mely a legmélyebb szólamban ugyanegy (többnyire rövid, de jellegzetes)
témát ill. motívumot ismétel, míg felette a többi szólam váltakozó kontrapunkttal,
figurációval, ellenszólamokkal szövi tovább a zenei textust. Története a 12. század
motett-irodalmáig nyúlik vissza, ahol egy-egy gregorián korális-dallam motívumait
már O.-módon kezdik feldolgozni; a 13. század világi zenéjében mint jellegzetes pes,
támasztóláb bukkan fel (a hires Summer-kánon basszusa); a 14. század ars nova-ja
egyidőre mellőzi, de a 15-16. század a cappella-zenéjében (főként németalföldi
mestereknél) már virágkorát éli a darab folyamán ritmikus, harmóniai vagy egyéb
vonatkozásban egyre módosított O.-motívumok gyakorlata (többszólamú tételek
tenorjaiban). A 16. század kialakítja a hangszeres irodalom O.-praxisát is;
találkozunk vele a spanyol lant-, orgona- és violakomponisták műveiben:
a variációkban (glosá-k, differenciá-k) és fantáziákban, az angol virginalisták
ground-jaiban, majd a 17. század első felének kanzone-szerzőinél, az angol
hegedűirodalomban (division), a 17. század stilizált tánc-zenéjében, a chaconne-
(ciacona-), folia- és passacaglia-kompozíciókban, a Ruggiero- és Romanesca-témák
feldolgozásaiban, végül különös formai és tartalmi jelentőségre emelkedik a 17.
század második felének olasz kantáta- és operairodalmában (velencei mesterek
opera-áriái és együttesei O. basszussal stb.).
A régi magyar műzene-irodalomban Esterházy Pál Harmonia Caelestis -ében (1711)
játszik szerepet (O mors, o mors). - A legújabb zenei formatechnika ismét sűrűn
alkalmazza (Bartók, Sztravinszky, Krenek stb.).
V. ö. H. Riemann: Basso O. und Basso quasi O. (Liliencron-Festschr. 1910).
Forrás: Zenei Lexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|